hirlapiró, szül. 1860. nov. 16. Abán, Fehér-megyében; iskoláit Székesfehérvárott végezte; segédtitkára volt az 1879-ki székesfehérvári országos kiállításnak; 1880-ban belső tagja lett az Egyetértés szerkesztőségének és az is maradt 1886-ig; azóta belső dolgozótársa a Budapesti Hirlapnak.
Már tanuló korában irogatott különösen verseket a székesfehérvári lapokba és a Bolond Istókba (Bánki Dezső, Bánk Odó, Burnóth Kelemen és Dongó álnevek alatt.) A székesfehérvári kiállításkor szerkesztette az 1880-ban megjelent Emlékkönyvet és a kiállításról már előbb is irt ismertető czikkeket a fővárosi hirlapokba. A Budapesti Hirlapba (1886 óta) mindennapos ujságirói munkássága mellett Alba néven tárczákat is szokott írni. Az Ország Világ, M. Salon és A Hét számos lyrai versét közölték és a Borsszem Jankót is fölkeresi hébe-korba tréfás verseivel. A Petőfi-társaságban 1885. őszén bemutatták Traviata cz. költeményét; 1889-ben pedig a Kisfaludy-társaságban olvasták föl: Dalok az asszonyról cz. verscyklusát. Az 1886. kolera-járvány idején feltünést keltett a Budapesti Hirlapban közzétett czikke, mely a gőzmalmok csatornáiban tanyázó hajléktalanok sorsát irta le: A főváros nyomorultjai czímmel; e czikk hatása alatt a Budapesti Hirlap közönsége ezreket adott össze a főváros nyomorultjai számára.
Szerkesztette 1883. (jun.-szept.) a Közérdek cz. ipari, kereskedelmi és kiállítási szemlét Szatmári Mór társaságában; négy havi száma jelent meg. 1890. aug. 2. Florinda kisasszony cz. 3 felv. operetteje adatott a budai szinpadon először.
Két év ota Heine költeményeinek fordításán dolgozik.
Ország-Világ 1889. 52. sz. arczk.
Budap. Hirlap 1890. 212. sz. és önéletrajzi adatok.