jezsuita, később világi pap és tanár, szül. 1739. ápr. 10. Baróton, Háromszék-megyében; a rhetori osztály elvégezte után 1757. nov. 30. Udvarhelyen a Jézus társaságába lépett és ujonczéveit Trencsénben kezdte; az első két próbaév kiállta után 1759-60-ban Szakolczán ismételvén a görög és latin nyelvet, Székesfehérvárra küldetett, hol 1760-ban a gymnasium I. osztályának lett tanára; 1760-63-ban Nagyszombatban bölcseletet hallgatott; 1763-64-ben, Kolozsvártt a gymnasium II. osztályában tanított s a seminarium felügyelője volt; 1764-65-ben Egerben a költészet tanára, s a tanulók vasárnapi hitszónoka s végre 1765-70-ig Kassán végzi theologiai tanulmányait és pappá szenteltetett; 1770-71-ben a nagyváradi gymnasiumban a költészet- és szónoklattan tanára, a tanulók congregatiójának igazgatója, s a rendház történetirója; 1772-73-ban Beszterczebányán töltöt|e a harmadik próbaévet; mely évben a rend elnyomatott s B. mint az esztergomi főegyházmegyébe osztott pap ideiglenesen Komáromba rendeltetett a szónoklat tanítására. 1777-ben pedig csőd útján maradandólag Kassára neveztetett ki a felső osztályok tanítására, mely állásában 1799-ig maradt; ekkor magát nyugalmaztatván, irodalmi törekvéseinek jutalmáúl Ferencz királytól 600 frtnyi nyugdíjat húzott és egykori tanítványa, györkényi Pyber Benedekhez, régi barátja s pártfogója P. Ferencz, Komárommegye főjegyzője fiához költözött át Virtre s ott ünnepelve s tisztelve élte le vidám és folyton munkás öregsége utolsó husz évét. Meghalt 1819. novemb. 22. Virten, Komárommegyében.
Társ volt a kassai Magyar Museum kiadásában, melynek nyolcz negyedében (1788-92.) számos versei közt mutatványokat adott Milton Elvesztett paradicsomából, Virgil első eklogáját, valamint egy alexandrinekben irt epistolát Bacsányihoz (II. 135-37.), melyet azonban munkái későbbi kiadásaiba föl nem vett. Több verse jelent meg a M. Hirmondóban (1781-1782, 1792-94.)
Munkái:
1. Uj mértékre vett külömb verseknek árom könyvei. Kassa, 1777. (Ism. M. Hirmondó 1780. 3. sz. 2. kiadása: Vers-Koszorú és 3. kiadása: Költeményes Munkái alatt.)
2. Paraszti majorság, melyet Vaniereből hat lábbal mérséklett magyar versekbe foglalt. U. ott, 1779-80. Két kötet. (Ism. M. Hirmondó 1780. 78. sz. Megjobbított kiadás egy kötetben U. ott. 1794.)
3. Kisded szótár, mely a ritkább magyar szókat az abc rendi szerént emlékeztető versekben előadja. U. ott, 1784. (2. kiadás. U. ott, 1792. Ez egészen uj munka, sokkal bővebb s tisztán szótár alaku.)
4. Vers-Koszorú, melyet az uj mértékre vett, s idővel megegyengetett és későbben készült verseiből kötött. U. o. 1786. Három szakasz.
5. Ki nyertes a hangmérséklésben? Az erdélyiek nyelvjárása szerént. U. ott, 1787.
6. Költeményes munkái. U. ott, 1789. Két kötet. (E sok ujat foglaló kiadásban jött ki először teljesen: Az elvesztett paradicsom, hat énekben. Megjobbított és bőv. kiadás. Komárom, 1802.)
7. Méltóságos báró generalis Orczy Lőrinczi úrnak halálára. A bús hazához. Pest, 1789.
8. Abauj vármegye ünnepe napjára. (Két magyar hazafi érzékenységei t. n. Abauj-vármegye örömünnepén. Sz. György hava 16. napján 1790. cz. füzetben Bacsányi költeményével.)
9. A magyar lovassághoz (a török háborúban szerzett dicsőségéről. Versek. 1789.) Hely n. 1790.
10. Örvendező vers t. n. Szabolcs vármegye örömünnepére. Pünkösd hava 30. 1791. Kassa.
11. Szabad kir. Kassa városához, midőn kir. főhg. József Magyarország nádorispánja a Tiszán innen felkelt nemes vitézeket megtekintvén, abba legelőször beszállana. U. ott, 1797.
12. Ortographia és grammatikabéli észrevételek a magyar prosodiával együtt. Komárom, 1800.
13. Magyarország virági. U. ott, 1803.
14. Virgilius Énéisse első kötete, vagy is az I-V. könyvek. Bécs, 1810., melyre a második kötet, a VI-XII. könyveket s a tiz eklogát magában foglalva, Pesten következett 1813-ban. Hátrahagyott költeményeiből a Reményben (1851) és a Sürgönyben (1865. 221.) jelent meg egy-egy; kiadatlan irataiból Ágoston József és Koltai Virgil közöltek a Figyelőben (XII. XIII. 1882.) verseket és leveleket; Kazinczyhoz prózában és versben irt levelei megjelentek a Kazinczy Ferencz levelezése I. kötetében és a Horváth Ádámhoz irott, annak válaszával u. ott, az 580. l.
Arczképét Klimesch festette és Kohl Cl. metszette rézbe; megjelent Költeményes munkái előtt.
Névaláirása a Hebe 1823. mellékletén.
M. Hirmondó 1786. 84. 1792. I. 560.
Merkur von Ungarn 1787. Anhang III.
Hadi s más Nev. Tört. 1789. 596. 673.
Orpheus 1790. I. 71. 75. 365. 375.
Gemeinnützige Blätter 1820. 8. sz.
Ephem. Budenses 1791. 1. sz.
Catalogus Bibl. Franc. Com. Széchényi II. 388. Suppl. I. és II.
M. Kurir 1819. II. 48. Presb. Zeitung 1819. 100.
Pesti Napló 1854. 237. sz. (Greguss Á.)
Budap. Szemle VI. 1859. 121.
Nagy Iván, Magyarország Családai X. 421.
Koszoru 1864. (Arany J.)
Fővárosi Lapok 1871. 131. 134. sz.
Magyarország és a Nagyvilág 1876. 44. sz. arczk. és siremléke rajzával (hol a halálozás napja hibásan van nov. 19-re téve.)
Figyelő I-XX.
Toldy, Költészet Tört., Munkái III. és M. Nemz. Irod. Tört. 1878.
Oláh Béla, Baróti Szabó Dávid. Bpest, 1883.
Egyet. Philol. Közlöny 1886.
Tata-Tóvárosi Hiradó 1888. 30. (B. Sz. D. Virthen.)
Beöthy Zsolt, M. Nemz. Irod. Tört. I.
Horváth Balázs, Baróti Szabó Dávid. Kassa. 1888. (Hátrahagyott verseivel.)