az ő felsége személye körüli m. kir. miniszterium helyettes államtitkára, (1867 óta) szent István rend kis keresztese és kincstárnoka, a belga Lipót-rend tulajdonosa s a Theresianum kormánybiztosa, született 1821-ben Sátoralja-Ujhelytt, Zemplénmegyében; atyja nyug. huszárőrnagy gondos nevelésben részesítette, mire 1840-ben, mint másodéves jogász került Pestre, Bártfay László rokona házához. Itt és általa közelebbi érintkezésbe jutott Vörösmartyval, Bajzával, Helmeczyvel, Toldyval (akkor Schedel), Szemere Pállal, Szontagh Gusztávval és b. Wesselényi Miklóssal, s ezekkel való gyakori társalgása ébresztette benne a vágyat az irodalmi pályára. Azonban viszonyai hivatalos kenyérkeresetre kényszerítvén s főnöke Szerencsy az általa skriblereknek nevezett ujoncz irókat nem szeretvén, különféle álneveket használt és csak némi feltünést keltett Márk a vadász czímű novellájának megjelenése után Márk név alatt. Szüleinek halála következtében testvérei gondozása nehezedvén reá, 1849-ben elhagyta Pestet és 1860-ig a vidéken hivataloskodott. jelenleg az ő felsége személye körüli miniszterium hely. államtitkára Bécsben.
Eredeti és fordított novellákat irt neve alatt az Athenaeumba (1840-41.); beszélyeket, melyek Márk álnév alatt jelentek meg a Honderűben (1843), Regélő Pesti Divatlapban (1842-44), Aradi Vészlapokban (1844), a Pesti Divatlapban (1845.) az Életképekben (1844-46; itt jelent meg a Külszín és való cz. novellája, mely azon évi legjobb novellára kitűzött 12 aranydijjal jutalmaztatott) és Sujánszky Őrangyalába (1845-46.). 1847 óta végkép megvált az irói működéstől.
M. Salon 1889. arczk. és kézirata s önéletrajzi adatok.