ág. ev. prédikátor, árvamegyei származású; tanult Velicsnén (Árvam.), Lőcsén, Leibiczen, Rózsahegyen, Zsolnán és Mosóczon; utóbb a velicsnei és bicsei iskolában tanított; innét gr. Forgách Vittenbergába küldte, hol negyedfél évig tanult; innen Trencsénbe hivatott lelkésznek és 1587. jul. 9. fölszentelték; 1600-ban Velicsnén lett lelkész, hol 1635-ben történt haláláig működött. Az 1619. jan. 27. superintendens-választáson ő is egyik jelölt volt.
Vittenbergai tanuló korában több latin alkalmi verset irt társai által kiadott értekezések függelékében, u. m. Mensatarius Dániel földijének dicséretére 7 distichonos elegiát; Sartorius Jeromos, szintén árvai származásúnak, 1586-ban 56 distichonos elegiát és Forgách Imre számára Elogium in Zrinium Nicolai Baticii cz. dicséretet.
Kéziratban naplót hagyott hátra, melyet a pannonhalmi könyvtárban őriznek.
Bartholomaeides, Memoria 79.
Frankl, Hazai s külf. Iskolázás 184.
Fabó, Monumenta I-III.
Szilády Áron, Régi M. Költők Tára IV. 308.
Horváth István, Lexicon Eruditorum cz. kézirata a n. múzeumban.