Batthyány Imre (németujvári gróf),
az aranygyapjas-rend lovagja, szent Istvánrend középkeresztese, val. b. titkos tanácsos, főlovászmester, Zalamegye főispánja, gr. B. Imre s gr. Haller Anna fia, szül. 1791-ben Polgárdiban, Fehérmegyében; a gymnasiumot Székesfehérvárott végezte s a költészeti osztályt Virág Benedektől tanulta 1797-ben; a bölcseletet és jogot (1797-1800) a pesti egyetemen hallgatta. Az ügyvédi vizsgát letevén, a hétszemélyes tábla birája, később Zalamegye főispánja lett. 1861-ben még ő rendezte a megyét, de aggkora miatt visszavonult a magányba. Mint királyi főlovászmester két koronázáson teljesíté tisztét, V. Ferdinándén (1830.) és I. Ferencz Józsefén (1867.) Meghalt 1874. szept. 16. Szabad-Batthyánban.
Arczképe Manschgo után Rollberg által kőre rajzolva megjelent a Thewrewk-féle Magyar Phanteonban 1829-ben.
Munkái:
1. Versus heroici de pace confecta. Pestini 1797.
2. Assertiones ex universa physica. U. ott, 1798.
Gemeinnützige Blätter 1829. 32. sz.
Vasárnapi Ujság 1874. 88. sz.
Pauler T., A budapesti m. kir. tud. egyetem története.
M. Nemzetségi Zsebkönyv I. 34.
Petrik Bibliographiája.
Horvát István Lexikon Erud. cz. kézirata a n. múzeumban.