ügyvéd, zalavármegyei származású, a széptudományokban, bölcseletben és jogtudományokban jártas volt; előbb az elemi úgynevezett nemzeti iskolákban tanította a latin nyelvet, számtant, szépirást és más elemi tantárgyakat; azután Körmözbányára hivatott meg a humaniorák tanítására, hol 1791-ben, midőn tanszékét elfoglalta, tanítványaihoz a hazai nyelv művelése érdekében beszédet tartott, mely a Hadi s más Nevezetes Történetekben (IV. 1791. 658. l.) jelent meg.
Munkája: Topographia inclytorum comitatuum Nagy-Hontensis et Neogradiensis. Budae, 1791.
Horányi és a Hadi Történetek még két fordítását (Eckartshausen után) említik, melyek azonban kéziratban maradtak.
Magyar Hirmondó 1792. I. 312.
Horányi, Nova Memoria I. 364.
Katona, Historia Critica XLI. 562.
Figyelő IX. 113.