bölcselettudor, sárospataki tanár, szül. Nagy-Muzsalyban, Beregmegyében 1750 táján; iskoláit Sárospatakon végezte; 1796. júl. 11. választatott sárospataki tanárrá, de ő ekkor az erlangeni egyetemen mint rendkivüli tanár a keleti nyelveket adta elő és a magyar nyelvből is tartott magánelőadást. Tanszékét Sárospatakon 1798. júl. 15. foglalta el, hol a theologiát és keleti nyelveket tanította. 1800. júl. 18. rectorrá választatott. 1803. decz. lemondott tanári hivataláról. Egy ideig Kazinczy István fia mellett nevelősködött, 1806-ban szülőföldére vonult és nyolcz évig művelte itt kis szőllejét. 1822 körül Pestmegyében élt mint magánzó. Végnapjait br. Perényi udvarában töltötte Beregszász-Végardón, hol szélütés érte és 1828. máj. 18. meghalt 78 éves korában. Máramaros, Zemplén és Ugocsamegye megválasztotta táblabirónak, a göttingai tudós társaság pedig 1801. nov. 14. tagjának.
A magyar nyelvet a keleti nyelvekkel hasonlította össze s nagy ostora volt az ujítóknak. Értekezései a Zeitschrift von und für Ungern (1803-04.), Tudományos Gyűjtemény (1819-27.), Felső-Magyarországi Minerva (1827-28.) s Élet és Literatura cz. folyóiratokban jelentek meg.
Munkái:
1. Carmen quo amicissimi sibi viro Gvil. Friderico Hufnagel dum laetissimas suas cum virgine Caroline Breyer nuptias celebraret, gratulatur. Erlangae, 1781.
2. Carmen tenue quo amicissimum sibi virum Henric. Carol. Alexandrum Haenlein, dum carissimam suam uxorem Augustam Sophiam Germanam, Ier. Nicolai Eyring filiam dilectissimam Gottinga domum duceret amice excipit et utriusque ex animo gratulatur Erlangae die 22. Aprilis 1793. U. ott.
3. Tentamen philologico-criticum in loca quaedam Aeshyli et Theocriti obscuriora. U. ott, 1794.
4. Parallelon inter linguam persicam et magyaricam dictum. U. ott, 1794.
5. Comparatio linguae turcicae cum hungarica. U. ott, 1794.
6. Ueber die Selbstkenntniss. U. ott, 1795.
7. Ueber die Aenlichkeit der hungarischen Sprache mit den Morgenländischen. Leipzig, 1797.
8. Versuch einer magyarischen Sprachlehre, mit einiger Hinsicht auf die Türkische und andere morgenländischen Sprachen. Erlangen, 1797.
9. Dissertatio philologica de vocabulorum derivatione ac formatione in lingua magyarica. Pestini 1815. (E munka a közte és Kazinczy Ferencz közt folyt «Pennaháborura» adott alkalmat; másrészről pedig Szatmár vármegye karai és rendei által gyűjtött ezer v. forinttal jutalmaztatott.)
10. Pennaháború. Sárospatak. 1820. (Együtt jelent meg A sárospataki collegiumról tett tudósítás megvizsgálása cz. munkájával.)
11. Dissertatio de natura, indole et qualitate linguae magyaricae. Pestini, 1828.
Révaihoz irt négy levele (1803-04.) a nemzeti múzeumban van.
M. Hirmondó 1798. II. 568. l.
Allg. Liter. Zeitung Jena, 1802. 1. III. 279. sz.
Szombathi János, Sárospataki ref. Kolleg. Histor. 34. és Historia Scholae Sárospatak. 218-221.
P. Thewrewk József, Keresztesi József 20.
Philos. Pályamunkák I. 1835.
Társalkodó 1840. 64.
Toldy, M. Irod. Tört. 1878.
Imre Sándor, Beregszászi Nagy Pál élete és munkái Bpest, 1880. (Értek. a nyelv- és széptud. kör. VIII. 10.)
Szinnyei Gerzson, A Sárospataki Könyvtár Tört. 46.
Figyelő V. VI.
M. Könyv-Szemle VIII. 1883. 162.
Uj M. Athenás 492. l.
Kazinczy, Pályám Emlékezete. (N. Könyvtár III. 206.)
Petrik Bibliographiája I. 242. II. 838.
Sárospataki Lapok 1880. 15. sz. (László János.)