Béri Gyula, családi nevén Moravcsik,
jogtudor és ügyvéd, M. Mihály, ág. ev. lelkész fia, szül. 1860. júl. 31. Béren, Nógrádmegyében; középiskoláit Aszódon, Iglón és a budapesti ev. főgymnasiumban végezte; a jogot és államtudományokat a budapesti egyetemen hallgatta; 1882-ben jogtudorrá avatták, 1884-ben ügyvéddé lett; azóta állandóan a fővárosban működik.
Első szépirodalmi dolgozatai (Szarvasi Ujságban jelentek meg (1879-81. és 1889-90.), melynek, hogy két más névrokonától megkülönböztesse magát, előbb Béri Moravcsik Gyula, majd Béri Lehel és Béri Gyula nevek alatt munkatársa volt versekkel, rajzokkal és elbeszélésekkel; 1883 óta a Fővárosi Lapoknak, 1887 óta az Ország-Világnak állandó munkatársa. Vallás-erkölcsi irányú költeményeket irt az Ev. Egyház és Iskolába is.
Munkái:
1. Adolf. Egy ismeretlen iratai közt talált történet. Constant Benjamin után ford. és bevezetéssel ellátta. Bpest, 1886. (Olcsó Könyvtár 211.)
2. Költemények. U. ott, 1888. (Ism. Főv. Lapok 1888. 294. sz. Szarvasi Ujság 52. sz.)
3. Pascal Gondolatai, ford. bevezetéssel. U. ott, 1890. (Olcsó K. 273. sz.)
Kéziratban: Az alaki és anyagi sérelmek jogorvoslatáról cz. jogtudori felavató értekezése. Jegyei: B. Gy., b. gy. és B.
M. Könyvészet 1888.
Radó Antal, Költők Albuma.
Corvina 1890. 16. sz. és önéletr. adatok.