Berzeviczy Albert (berzeviczei),
földbirtokos, B. Ricolf fia, szül. 1776-ban Berzeviczén, Sárosmegyében; a gymnasiumot Lőcsén végezte s előszeretettel tanulta a nyelveket és zenét; a magyar nyelv gyakorlata végett egy évet Debreczenben töltött; magasabb iskolai tanulmányait is elvégezvén (hihetőleg Kassán), haza ment gazdálkodni. 1818. júl. 28. hosszabb útra kelt és két év alatt bejárta Magyarország és Ausztria egy részén kivül Olaszországot, Svájczot, Franczia- és Angolorszgot, Belgiumot, Hollandiát s végül Németország nagy részét. Később gróf Barkóczyval második európai körutat tett, beutazta ekkor Németországnak multkor mellőzött éjszaki részét. Sziléziát, Szászországot és Poroszországot. Visszatérvén ezen útjából egy ideig ismét Berzeviczén gazdálkodott. A 20-as évek végén birtokát bérbe adta s Kassára tette át lakását; itt főkép történelmi tanulmányokkal foglalkozott és részben Berzeviczy Vincze társaságában élt. Az 1848-49. szabadságharcz után, mely őt mint törődött aggastyánt találta, elvonult őseinek békés hajlékába. Berzeviczére, hol 1859. aug. 20. meghalt.
A vatikáni könyvtárban és levéltárban tett kutatásainak eredményét kivonatokban a Rómában tartózkodó nádornak, kitől megbizást nyert, adta át. Magyar hazánkat illető és a külföldi könyvtárakban található jellességekről cz. értekezést irt a Tudom. Gyűjteménybe (1820. VI. 37.). Külföldi utazásairól naplót irt német nyelven, mely kéziratban a Berzeviczy-család levéltárában őriztetik és melyet Szádeczky Lajos ismertetett a Földrajzi Közleményekben (1889. V. VI. füzet), magyarázatokkal és rövid életrajzzal.
Gyászjelentés.