Berzeviczy Albert (berzeviczei),
államtudor, vallás- és közoktatásügyi miniszteri államtitkár, B. Tivadar kir. tanfelügyelő és Szinyey-Merse Amália fia, szül. 1853. jún. 7. Berzeviczén, Sárosmegyében; középiskoláit Kis-Szebenben, Lőcsén és Budapesten, a jogot Kassán és Budapesten végezte; a birói államvizsgát 1874-ben, az államtudományi tudorságot 1877-ben tette le. 1874-ben beutazta Ausztriát, Németország, Belgium és Francziaország nagy részét. Azután önkéntesi évét végezte Eperjesen és letette a tiszti vizsgát. 1876-ban neveztetett ki Sárosmegye tiszt. aljegyzőjévé; 1877-ben első aljegyző, 1878. tiszt. főjegyző s 1880-ban val. megyei főjegyző lett. Időközben (1878-ban) megyei hivataloskodása mellett az ujra megnyilt eperjesi ev. jogakadémia tanárává választották meg és mint ilyen három éven át a politikát, nemzetgazdaságtant és egy ideig a jogtörténetet adta elő. 1881-ben az eperjesiek országgyűlési képviselővé választották és az 1881-84. országgyűlésen mint a kérvényi s közokt. bizottság tagja s előadója, később mint a ház jegyzője s a delegatio tagja, jegyzője s előadója működött. 1884-ben ujra megválasztották és mindját az országgyűlés kezdetén, mint a válaszfelirat előadója működött; 1884. okt. végén miniszteri tanácsossá neveztetett ki a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumhoz, hol a felsőbb oktatás ügyét vezette. 1885-ben az egyetemek viszonyainak tanulmányozása végett Németországba utazott. 1886. máj. nyerte az államtitkári czímet és jelleget; 1887. jún. 10. a közokt. miniszterium val. államtitkárává neveztetett ki és a rögtön azután következő választásokon Lőcse város országgyűlési képviselőjévé választatott. Jelenleg Budapest VIII. kerületét képviseli az országgyűlésen.
Irodalmi működését a Felvidék és Eperjesi Lapokban kezdte s a Főv. Lapokban és Magyar Bazárban (beszélyek) folytatta. Tudori értekezése: Rend és szabadság az igazgatásban (1877.). Midőn a fővárosba tette át lakását, az Ellenőrbe és Nemzetbe irt vezérczikkeket saját neve vagy B. A. jegyek alatt, melyek közt különösen feltünt az, melyet a gentryről tett közzé. Értekezései és czikkei: Képzőművészet, költészet és zene (Figyelő 1874.), A manguszfalvi völgy (M. Kárpátegylet Évk. V. 1878.), Irók és műveik (Magyarország és Nagyvilág 1880.), A politika és a moral (Eperjesi evang. Gymn. Értesítője 1880. külön füzetben is megjelent), Pulszky Fer. Életem és korom ismertetése (Nemzet 1882, 104.). Nyilvános felolvasásokról és közművelődési egyletekről (U. ott. 1883. 59. sz.), A nyilvános előadások és felolvasások történetéből (U. ott. 1884. 61. 62. sz.), Egy német diplomata a forradalom alatt: Vitzthum gróf emlékiratai (Bud. Szemle 1888.), Uti naplómból (Orsz.-Világ 1888.); egyes utirajzok és közoktatásügyi kérdéseket tárgyazó czikkek a Nemzet különböző évfolyamaiban.
Országgyűlési beszédei a naplókban és politikai napilapokban vannak.
M. Paedag. Szemle 1885. 357. l. fénynyom. arczk.
Ország-Világ 1885. 16. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1887. 33. sz. arczk.
Sturm, Uj Országgy. Almanach
Bud. Közlöny 1887. 133. sz.
Magyar Nép 1888. 12. sz. arczk.
M. Salon 1889. X. arczk. és kézirata.