Berzeviczy György (berzeviczei),
bölcselet- és hittudor, jezsuita tanár, szül. 1657. júl. 25. Berzeviczén; 1671-ben lépett a rendbe; tanulmányai végeztével több évig tanított Nagyszombatban és Bécsben, innét a kassai collegium rector magnificusa lett. A Rákóczy-féle villongások alatt sok zaklatásnak volt alávetve; azért Bécsbe költözött és ott halt meg 1708. decz. 12.
Munkái:
1. Libellus neo-magistris philosophiae oblatus. Tyrnaviae, 1687.
2. Quatuor columnae sapientum. U. ott, 1690.
3. Gladius ecclesiae laureatus. U. ott, 1697.
4. Tractatus de Deo uno et trino. U. ott, 1701.
5. Tractatus in tertiam partem d. Thomae de augustissimo incarnati verbi mysterio. U. ott. 1701.
Kéziratban: Physica (4r. 969. l.), Dialectica una cum logica (4r. 933. l.), Metaphysica et Physica (4r. 969. l.) czimű munkái tanítványa Kőrössy György által lemásolva (1687-90.) a n. múzeumban őriztetnek.
Horányi, Nova Memoria.
Katona, Historia Critica XXXVII. 693.
Fejér, Historia Academiae 37.
Fasciculi Ecclesiastici 1812. II. 293.
Stoeger, Scriptores.
Szabó K., Régi M. Könyvtár II.