Bessenyei Sándor (nagy-besenyői),
m. kir. testőr, B. György iró testvére, 1764. márcz. 29. már a testőrségnél találjuk őt; 1773. ápr. 27. kapitányi ranggal átlépett a Leopold hg. nevét viselő ezredbe s előbb a bajor örökösödési háborúban, 1778-ban a porosz, később a török háborúban vett részt; e hadjárat végeztével nyugalomba vonult szabolcsmegyei Kelincz nevű szigetecskére, hol 1809. febr. 24. meghalt.
Irt apró kisérleteket, melyeknek egy része a kassai Magyar Museumban jelent meg.
Munkája: Az elveszett paradicsom és a visszanyert paradicsom négy könyvben. Milton után francziából ford. Kassa, 1796. Két kötet. (2. czimlapos kiadás. U. ott, 1817. 3. k. Debreczen, 1866. Ism. Figyelő 1871. 26. 27. sz. Ujra kiadva, Debreczen. 1874. Két részben.)
Levele, Tokaj, febr. 11. 1798. (Zalai Közlöny 1883. 13-15. sz.)
M. Museum 1790. 125. l.
Petrik Könyvészete.
Békés-Gyulai Hiradó 1838. 20. sz. (Karacs Teréz.)
Beőthy Zsolt, A szépprózai Elb. II.
Széll Farkas, n.-besenyői Bessenyey Család Története Bpest, 1890. sirja rajzával.
Laczka János, Bessenyei György élete. (Kézirat a n. múzeumban.)