műegyetemi tanár, szül. 1833. jún. 22. Svábóczon, Szepesmegyében, hol atyja B. László nemes földbirtokos volt. Gymnasiumi tanulmányait Kézsmárkon, Iglón, Budapesten és a pozsonyi ág. ev. lyceumban végezte; technikai ismereteit a bécsi műegyetemen 1852-57-ig szerezte. A mérnöki tanfolyam bevégzése után az osztrák államvaspálya-társulat szolgálatába lépett és a kellő gyakorlat elsajátítása végett előbb mint szerkesztő Bécsben, azután a prágai és budapesti főműhelyben gépészmérnöki minőségben működött. 1864-ben a kir. József-műegyetemhez az erőműtannak és gépszerkezettannak rendes tanára lett; most ugyanott a gépszerkezettant adja elő. 1865 óta a kazánvizsgáló bizottság műszaki tagja, továbbá a német mérnök-egylet és a Hütte cz. berlini egylet tagja. 1882 óta a mozdonyvezetők és hajógépészek helybeli vizsgáló bizottságának elnöke. Első nagyobb tanulmányutját 1861-ben tette, midőn a hiresebb német, franczia és angol gépgyárakat látogatta meg; azota minden évben folytatja ez irányú utazásait. 1863-ban a budapesti vaspályát (kalvintér-ujpesti vonalrészét) tervezte, építette s 1865-ben a forgalomnak átadta.
Szakértekezései s czikkei többnyire rajzokkal megjelentek a M. Term. Társ. Közlönyében (1860 óta), M. Mérnök Egyesület Közlönyében (1867 óta), Bányászati s Kohászati Lapokban (1870.), a berlini Hütteben (1872. 1874. sat.)
Szinnyei Repertoriuma Term.
Névjegyzék és Tárgymutató a Term. Társ. 1841-83. folyóiratához és önéletrajzi adatok.