kanonok és kolozsvári plébános, szül. 1839. máj. 20. Mátéfalván, Udvarhelymegyében, ősi székely szülőktől; középiskoláit a székely-udvarhelyi kath. főgymnasiumban, a theologiát a pesti egyetemen végezte. 1863. aug. 9. pappá szenteltetett; első alkalmazásaúl a gyulafehérvári püspöki papnevelőbe a növendékpapok lelki igazgatójának, gyóntatójának és az irgalmasrendi tanítónők leánynevelő intézetében hitelemzőnek neveztetett ki; négy évi működés után a püspöki lyceumban a bölcselet tanára lett. 1870-ben, utóbbi minőségének megtartása mellett, a gyulafehérvári gymn. igazgatójává, 1874-ben egyúttal a finevelőnek is igazgatójává és szentszéki ülnökké neveztetett ki. 1882-ben az erdélyi r. kath. statusgyűlési igazgatótanács előadójának választatott és tiszt. kanonokká neveztetett ki, mire Kolozsvárra tette át működése szinhelyét. 1890. ápr. megválasztották kolozsvári plébánosnak.
Irodalmi működését theologus korában kezdte, midőn a budapesti magyar iskolának az erdélyi történelmi eseményekből merített dogozatot nyujtott be s lefordította Nazianzi szent Gergely Bánat és könyörgés cz. görög czikkét. (Munkálatok 1862. Névtelenűl); az Idők Tanújának is levelezője volt. 1868-ban az akkor Gyulafehérvártt tartott erdélyi első statusgyűlés tárgyalásait a Pesti Hirnök, Pesti Napló, Hon és M. Állam cz. napilapokban ismertette s ezen gyűlésről külön füzetet is bocsátott közre. 1873-tól, mint a statusgyűlés tagja, a tárgyalások lefolyásáról tudósítást küldött egyes lapoknak. 1867-72-ig a gyulafehérvári Egyházi és Iskolai Hetilapnak főmunkatársa volt. Pár irányeszme a latin nyelv tanítására nézve cz. értekezése a gyulafehérvári gymnasium Programmjában (1872.), A hontalanok cz. elbeszélése a Közművelődésben jelent meg.
Szerkesztette az Erdély-egyházmegyei Értesítőt 1876. jan. 15-től 1877. decz. 31-ig, melybe később is (1876.) czikket irt, és a Közművelődést 1878. okt. 5-től 1883. jan. 13-ig; mindkét lap Gyulafehérvártt jelent meg.
Kolozsvár 1890. 82. sz.
M. Sion 1890.