Blaskovich András (blaskoviczi),
jezsuita tanár, szül. 1726. nov. 28. Ivaniczon, Horvátországban; 18 éves korában lépett a rendbe; a bölcseletet és theologiát Bécsben és Gráczban tanulta, s felsőbb tanulmányai végeztével a bölcseletet, erkölcsi hittant és egyházjogot tanította Zágrábban. A rend föloszlatása után az irodalomnak élt. 1797. márcz. 30. zágrábi lakásán rablók ölték meg.
Munkái:
1. Dissertationumi partes IV Zagrabiae, 1781. Ennek uj czímkiadása: Historia universalis Illyrici. Partes IV. U. ott, 1794. (Ism. Allg. Liter. Zeit. 1796. 261. sz. Molnár János, M. Könyv-Ház VII. 1795. 65.)
2. Gedeonis L. B. a Laudon vitae rerumque gestarum compendium. U. ott, 1792.
Kézirati műveit elősorolja Horányi.
Horányi, Nova Memoria.
Katona, Hist. Critica XLI. 568.
Fejér, Historia Akademiae 80.
Stoeger, Scriptores.
Petrik Bibliographiája.