Kezdőlap

Bódogh Albert,

orvostudor, közegészségi felügyelő, Borsodmegye főorvosa, B. Péter megyei tisztviselő és Szegő Erzsébet fia, szül. 1829-ben Nemes-Bikken Borsodmegyében; Miskolczon kezdte iskolai pályáját, majd Kassán és Debreczenben folytatta, hol mint jogot végzett ifjút találták az 1848. események és honvéd lett; részt vett több csatában s jelen volt Buda ostrománál; a világosi fegyverletétel után szüleihez tért vissza. 1849 végén Pestre ment s az egyetemen az orvosi tanfolyamot végezve, ez idő alatt Szentkirályi Mórnál nevelősködött; ezután orvosi teljes kiképeztetése végett két éven át Bécsben időzött, egyszersmind Széchenyi István fiai mellett mint házi nevelő működött. 1855-ben orvostudorrá lett és gyakorló-orvosnak Boros-Jenőre hivatott, hol a kerületi uj kórház igazgató-orvosa is volt. Innen 1858-ban Nagy-Szalontára ment, s ott mint városi főorvos 1861-ig hivataloskodott, mikor Borsodmegye egyik főorvosává választotta; azonban már 1861. deczemberében az ismét uralomra jutott absolut kormány alatt szolgálni nem akarván, a megye többi alkotmányos tisztviselőivel együtt leköszönt; ekkor lakását állandóan Miskolczra tette át és ott mint gyakorló orvos folytatta pályáját. Az 1867. alkotmányos tisztujítás alkalmával Borsodmegye őt ismét főorvosává választotta. 1869-ben a kormány a 48. honvéd-zászlóaljhoz századosi ranggal orvosúl nevezte ki; később ezredorvos lett. Az országgyűlésen 1879-ben és még egy izben Hajdu-Böszörményt képviselte s a függetlenségi párthoz tartozott; leginkább a közegészség ügyeinek tárgyalásánál emelt szót, erélyesen sürgetve a hiányok orvoslását. 1885-ben nevezték ki országos közegészségi felügyelővé. Meghalt 1886. ápr. 12. Miskolczon.

A magyar orvosok- és természetvizsgálóknak Fiuméban 1869-ben tartott közgyűlése alkalmával mint titkár szerepelt, s e gyűlésen a Darwin-féle theoriáról, Győrben a XVII. nagygyűlésen a higany-készítményekről; Máramaros-Szigeten 1876-ban mint alelnök Az orvostudomány befolyásáról a közművelődésre; az 1882. debreczenin ismét mint alelnök. Az átöröklés és öröklékenységről értekezett; a borsodi orvos- és gyógyszerészegylet által rendezett népszerű felolvasásokban is több izben részt vett és néhány értekezése a Gyógyszatban (1864.) és az Orvosi Hetilapban jelent meg, másnemű irodalmi czikkei a többi orvosi és nagyobb napilapokban jelentek meg.

Szerkesztette a magyar orvosok és természetvizsgálók Napi Közlönyét 1869. szept. 6-11-ig Fiuméban és a Miskolcz cz. hetilapot 1878-80-ban.

Honvéd 1870. 28. sz.

M. Orv. és Term. vizsgálók Munkálatai X. XII-XIV. XVII-XXIII. köt.

M. kir. Honvéd Törzstisztek Albuma. Pest, 1870. 201. l. arczk.

Oláh Gyula, Közegészs. Statistika 398.

Vasárn. Ujság 1886. 16. sz.

Borsod-Miskolczi Közlöny 1886. 30. 32. sz.

Borsod 1886. 15. sz.

Egyetértés 1886. 105. sz.

Chyzer Kornél, Megemlékezés a Vándorgyűlés Elhunytairól. Bpest, 1887. és gyászjelentés.