orvostudor és kórházi főorvos, szül. 1841-ben Nagy-Enyeden; iskoláit a nagy-enyedi kollegiumban és a nagy-váradi gymnasiumban végezte s Salamon Ferencz magánvezetése alatt tanult. 1858-ban az orvosi pályára lépett és a fővárosban mellékesen az irodalomnak élt. 1864-ben orvostudori oklevelet nyert. Később Nagyváradra ment lakni, hol most is a kereskedelmi kórház főorvosa. Biharmegye tiszt. főorvosa s egy évtized óta a biharvármegyei orvos-gyógyszerész és természettud. társulat titkára. 1886. ápr. 30 óta szabadságolt állományú II. oszt. ezredorvos.
Irodalmi működését a Hölgyfutárnál kezdte s a Főv. Lapoknál folytatta, dolgozott a két lap minden rovatába. A Balázs Sándor Ország Tükrébe, mely lapnak sokáig főmunkatársa volt, életrajzokat és v egyes czikkeket irt; első beszélye, A lámpás, a Divatcsarnokban jelent meg, hova a társaséletről is irt heti tárczákat (1862); irt (és számos angol franczia elbeszélést és költeményt fordított) még a következő lapokba: Nővilág (1859-60. verset és műfordítást külföldi költőkből), Családi Kör (1860.), Népujság (1860.), Napkelet (1860.), Nefelejts (1861.), Uj Nemzedék (162.), Gombostű (1862), Nayad cz. albumba (1863.), Ország Tükre Naptárába (1863.); dolgozott a Magyarországnál is, a Szépir. Figyelő és Koszoruban pedig sokig irta az apró rovatokat. Nagyváradra költözvén több orvosi czikket irt a Gyógyászatba (1863-64. 1866. 1870.), Gyógyszerészi Hetilapba (1864) és az Orvosi Hetilapba (1867-68. 1870-71. sat.)
Munkája: A fekete gyöngy. Regény. Sardou Victorien után francziából ford. Pest, 1863.
A budai népszinházban a Kritikus cz. 1. felv. vigjátékát adták elő; Nagyváradon pedig két szinműve került szinre: Nőorvos, vigj. 1 felv. és Lenni vagy nem lenni vigj. 2 felv.; fordított sok apró angol vigjátékot és Sardounak több drámáját is.
Szerkesztette a nagyváradi Orvos-Természettudományi Szemlét 1875-76-ban.
Oláh Gyula, Közegészs. Statistikája.
Petrik Könyvészete.
Honvéd-Miniszterium Névtára 1888. és önéletrajzi adatok.