reáliskolai igazgató-tanár, B. Mihály maróti kántor unokája és B. Alajos akadémiai igazgatónak testvérbátyja, szül. 1838. máj. 5. Budán, hol tanulmányainak egy részét is végezte. Atyja 1856-ban elhalálozván a fiú kis örökségével együtt Kalis Tivadar szinészhez került, ki őt a szinészetre és franczia nyelvre tanította, mire egy ideig mint szinész bejárta Cseh- és Morvaországot. Haza kerülvén 1859-ben a sümegi alreáliskolánál a magyar nyelv, földrajz és történet helyettes tanára lett és a sümegi polgári kört alapította; a hatvanas években az alsó- és felső reáliskolára a modern nyelvekből és a földrajz- és történelmi szakcsoportból képesítést nyert. Ebben az időben a Vasárnapi Ujságban felhivta a magyar közönséget Virág Benedek elhagyatott sirjára a Krisztinavárosi temetőben, melyre ennek következtében az öreg Reseta János egyetemi tanár díszes emléket készíttetett. 1869-ben a nagy-kállói reáliskola szervezésével bizatván meg, ezen intézetnek igazgató-tanára volt. 1872. aug. a budapesti V. kerülti főreáliskolához tanárrá neveztetett ki; de mielőtt állását elfoglalhatta volna, azon év nov. 25. fekete himlőben meghalt Nagy-Kállóban.
Számos czikket irt német nyelven a vegetarianismusról, melynek egy ideig buzgó hive volt; német versei közül több jelent meg és néhány magyar verse a Vasárnapi Ujságban látott napvilágot.
Munkája: Koronázás-könyv. Pest, 1867.
Szerkesztette a nagy-kállói alreáliskola Értesítőjét 1871. és 1872-ben.
Kéziratban német versei a család birtokában.
Nagy-Kállói alreáliskola Értesítője 1873. 21. l.
Petrik Könyvészete és fia dr. B. Endre szives közlése.