Kezdőlap

Bozzai Pál (bozzai),

fiatalon elhalt költő, szül. 1829. jan. 10. Kővágóörsön Zalamegyében, hol atyja földbirtokos volt; a pozsonyi ev. iskolában tanult, a jogot Kézsmárkon 1847 nyarán végezte be, hol Hunfalvy Pál tanársága vonzotta őt az irodalom felé: Ezután Gulácson a Balaton partján patvaristáskodott; az 1847. pozsonyi országgyűlésen mint gyakornok ő is jelen volt és az 1848. országgyűléssel Pestre költözött. Itt megismerkedett az ifjuság irodalmi törekvéseivel s kiválóbb egyéneivel; versei magokra vonták Petőfi figyelmét is. Midőn fegyverre szólították az ifjuságot, ő is a honvédek sorába lépett és végig szenvedte a szabadságharcz viszontagságait; Erdély határán adta meg magát; onnan Temesvárra, azután Csehországba szállították s már 1849. okt. 16. Josephstadtban volt mint besorozott osztrák katona. A különben is betegeskedőnek sorsa az idegen éghajlat alatt rosszabbra fordult és az 1852. év tavaszán mint gyógyíthatatlan beteget bocsátották el a hadseregből; ekkor testvér-bátyjához Zánkára a Balaton partjára vonult pihenni s gyógyulni, hol azonban már azon év jún. 24. meghalt. Több modern nyelvet tudott.

Első versei a Jókai által szerkesztett Életképekben (1847.) jelentek meg és ott közölte műveit tovább is; itt jelentek meg (1848.) Kelet könyvei cz. költői elmélkedései, melyeket szabadságharczuk eszméinek hatása alatt Lamennais modorában irt; a Losonczi Phönixben (1851.) és a Budapesti Visszhangban (1852.) is jelentek meg versei.

Munkáit Lévay József gyűjtötte össze és adta ki a költő életrajzával: Bozzai Pál hagyományai. Bpest, 1886. (I. Versek, II. Kelet könyvei. III. Levelek, melyeket 1850-52-ben Lévayhoz irt Csehországból és Innsbruckból, összesen 12. Olcsó Könyvt. 212. sz.)

Kertbeny, Hundert Ung. Dichter.

Ferenczy és Dánielik, M. Irók I.

Nagy Iván, Magyarország Családai II. 225.