Kezdőlap

Brassai Sámuel,

bölcselettudor, kir. tanácsos, az erdélyi orsz. múzeum volt igazgatója, nyug. egyetemi tanár és a m. tud. akadémia tiszt. tagja, szül. 1800. febr. 13. (saját bevallása szerint 1800. június havában valamikor) Toroczkón Tordamegyében. Nagyatyja Welmes nevű brassói tehetős szász családból származott, melynek vagyonára a város tette kezét, mert az ifjú W. Toroczkón telepedett le, hol asztalosmester volt és itt kezdték származása helyéről Brassainak nevezni; ennek fia Brassai W. Sámuelnek irta nevét és toroczkó-szent-györgyi, utóbb szent-mihályfalvi unitarius lelkész volt; az utóbbi helyen a villám ütötte meg. Atyja házánál sajátította el a zenét és a természettudományokat. Miután a rendes iskolákat elvégezte, utazásokat tett Magyarországon és Erdélyben, első sorban természettudományi szempontból; 21 éves korában nevelő volt eleinte egy Makrai, azután a gr. Bethlen családnál és kedvelt tudományából, a természetrajzból magánoktatásokat adott Erdély nevezetesebb családaiban. 1834-ben Kolozsvárra tette át lakását és megalapította a Vasárnapi Ujságot. 1837-ben tanszéket nyert a kolozsvári unitárius főiskolában, hol 1848-ig a történelmet s földrajzt, később a mathesist és természettudományokat tanította; 1845-től a bölcselet tanára is volt. 1848-ban az országos katonai iskola tanárává nevezték ki; azonban tudjuk, hogy sem az iskolából, sem a tanárságból nem lett semmi. 1850-ben Pestre költözött és itt élt 1859-ig, a Gönczy Pál-féle magán nevelő-intézetben tanítva. Ezután vissza ment Kolozsvárra s az unitáriusok főiskolájában a bölcseletet és mathematikát tanította. Ugyanekkor az erdélyi múzeum-egylet hívta meg a természetrajzi tár őrének és a múzeum igazgatójának. 1872-ben a kolozsvári tud. egyetem megnyitása alkalmával az elemi mathesis rendes tanárává neveztetett ki, azonnal prorektornak választották meg; 1875-76-ban dékán volt a mathem. és term. karnál és 1879-80-ban egyetemi rector. Előadta még a sanskrit nyelvet és az általános nyelvtudományt. 1884-ben nyugalomba vonult. A m. tud. akadémia 1837. szept. 7. levelező, 1865. decz. 10. rendes taggá választotta a tört. és philosophiai osztályba, mint a mely szántszándékkal és önkéntesen vette át a mathematikusoktól a maga keblébe. 1887. máj. 13. tiszteleti taggá választatott. A bécsi cs. kir. állat- és növénytani s a nagyszebeni természettudományi társaság rendes. a bécsi cs. kir. birodalmi földtani intézet levelező tagja. Beszéli a nyugoti nyelveket; érti az orosz, sanskrit, török és zsidó nyelveket.

Értekezései s egyéb dolgozatai a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: Nemzeti Társalkodó (1831-37. 1841.), Vasárnapi Ujság (1835-48.), Tudom. Tár (1836.) Athenaeum (1838-39. A füvészet örömei, természetrajzi s egyéb czikkek, birálatok Világfi Antal névvel), Társalkodó (birálatok), Figyelmező (1838.), Természetbarát (1846-48.), M. Hirlap (1850. 333. 334. 336. sz.), Zeitschrift für Natur und Heilkunde (1851.), M. Akad. Értesítő (1852. Emlékbeszéd Méhes Sámuel felett, 1857-58. Némely algebrai fogalmakról és ezeknek geometriai alkalmazásáról, 1859.), Magyaroroszág és Erdély Képekben (I. 1853. Füvészet a magyaroknál), Gazd. Lapok (1853. 1855. 1859-60.), Szépirodalmi Lapok (1853. opera és zenebirálatok Canus és Zsámbokréti Gyula névvel), P. Napló (1853. 1856-57. 1866. Tapogatódzások a magyar nyelv körül, 1856. 236. Classicismus és romanticismus, 1857. 92. 116. 117. 248. 272. 295., 1858. 29. 90. 95. sz.), Divatcsarnok (1854.), M. Nép Könyve és Könyvtára (1854.), Vasárn. Ujság (1854-60. 1868.), Mezei Gazdaság könyve (Pest, 1855-68. hét kötet; a meteorologia czikket irta), Család Könyve (1857.), M. Posta (1857.), Bud. Szemle (1857-84.), Szépirodalmi Közlöny (1858. Felnyitott levél Gyulai Pálhoz), Erdélyi Múzeum-Egylet Évkönyvei (1859-66. A természetrajzi múzeumokról, Marosvásárhelyi Füzetek (I. 1859-60.), Szépirodalmi Figyelő (1860-63. Könyvismertetések), Családi Kör (1861.), Keresztény Magvető (1861 óta), Falusi Gazda (1862.), Korunk (1862- 63.), Hon (1863. 115-118. sz. A franczia nyelvtanok ügyében), Fővárosi Lapok (1864. 1868. 1871. tárczák), Emich G. Nagy Naptára (1864.), Kolozsvári Nagy Naptár (1865.), Linnaea (1865.), Oesterr. botan. Zeitschrift (1866. 1871.), Orsz. Tanáregylet Közlönye (1870.), Term. Közlöny (1871-72.), Természet (1872.), M. Nyelvőr (1872. 1877. 1886-87.), Figyelő (1873. 1875-76. Irodalom és nyelv), Erdélyi Múzeum (1874-82.), Acta Reg. Scient. Claudiop. (1875/6. A classicai nyelvek tanításáról. Programmbeszéde rectori megnyitó és lelépőbeszéde. U. ott, 1879-80. 1880-81.), M. Növénytani Lapok (1877-78.), Havi Szemle (1880. A magyar helyesirás), M. Polgár (1884. 147. sz.), Egyet. Philol. Közlöny (1885.), Erdélyi Múzeum-Egylet bölcseleti-, nyelv és tört. szakosztály Kiadványai (1885-91. Emlékbeszéd Bolyai Farkas felett, 1887-90.), Ellenzék (1886. 255. sz.), Kolozsvári Unit. főisk. Értesítője (1888.), Zeitschrift für allg. Sprachw. (IV. 1888.), Erd. Hiradó (1888. 180. sz.), Kolozsvár (1889. 262. sz.), Család és Iskola (1889. 1891.)

Az 50-es években az astronomiai naptárt irta Vahot Imre Nagy Képes Naptára és a Nemzeti Képes Naptár számára.

Munkái:

1. Bévezetés a világ, föld és státusok esmeretére. Kolozsvár, 1834.

2. A füvészet elveinek vázolata. Lindley János nyomán. U. ott, 1836. (2. kiadás. U. ott, 1845.)

3. Számító Sokrates. Fejbeli számolás kérdésekben. Angol mintára hazai viszonyokhoz alkalmazva. U. ott, 1842. (2. k. 1849. 3. kiadás. 1858., 4. kiadás. 1860. 5 k. 1865. 9. k. 1891. Kék Könyvtár III., 17. kiadás. 1871. Ugyanott.)

4. Bankismeret. U. ott, 1842. (Ism. Athenaeum.)

5. A kisdedek számvetése angol mintára. U. ott, 1842. (2. kiadás. 1855. 3. k. 1860. Kék Könyvtár II. 4. k. 1870. U. ott.)

6. Rajzminták fiatal gyermekek számára. Angol előkép után magyarázó szöveggel. U. ott, 1842. (2. k. 1856. 3. k. 1870. U. ott.)

7. A fiatal kereskedő arany abc-je. Montag R. J. után. U. ott, 1847. (Kereskedői Könyvtár I. köt.)

8. Okszerű vezér a német nyelv tanulásában. U. ott. 1845. Két rész. (2. jav. kiadás. 1847-56. 3. k. 1860. I. rész. 8. k. 1869. 9. jav. k. 1876. 10. jav. k. 1882. II. rész. 4. jav. k. 1882. U. ott.)

9. Algebrai gyakorlatkönyv és kulcsa. Pest, 1853-57. Két rész.

10. Logika lélektani alapon fejtegetve. U. ott. 1858. (az akadémia Marczibányi-jutalmát nyerte 2. jav. kiadás. U. ott. 1877.)

11. Tigrisvadászat Indiában. Rice William után ford. U. ott, 1859.

12. Az árnyékóra. U. ot, 1859. (M. Akad. Értesítő XIX. 4.)

13. A magyar mondat. U. ott, 1860-63. Három közlés. (M. Akad. Értesítő. Uj folyam.)

14. Magyar vagy czigány zene. Elmefuttatás Liszt Ferencz: Czigányokról irt könyvére. Kolozsvár, 1860.

15. Irodalmi pör a filozofia ügyében (species facti), melyben a tanuságot és botrányt kedvelő több mulatságot fog találni, mint népszerűtlen czíméből itélve gyanítaná. U. ott, 1861.

16. A föld egyes részeinek földirati ismertetése B. J. kézirataiból ujabb adatok szerint kiadta Kovácsi Antal. 2. kiad. U. ott. 1862. 4. átdolg. kiadás. U. ott, 1883.

17. Az akadémia igazsága. U. ott, 1862.

18. Ingyen tanító franczia nyelvmester. I. rész. U. ott. 1863. (több nem jelent meg. Kék könyvtár XIV. Olcsó kiadás. U. ott. 1877.)

19. Nem csak az anyag halhatatlan. U. ott. 1865.

20. Euklides elemei XV könyv. Pest, 1865.

21. A módszerről. U. ott, 1867-69. Három értekezés. Székfoglaló a tört. philos. osztályban. (Értek. a bölcs. tud. kör. I. 4. 10. 11. sz.)

22. Brassai Sámuel természeti földiratának második vagy polgári része. Kolozsvár, 1867. (2. jav. k. irta Buzogány Áron. U. ott, 1872. Kék Könyvtár XIV. 3. jav. k. ugyanaz U. ott. 1878.)

23. A magyar bővített mondat. Pest, 1870. (Értek. a nyelv- és széptud. kör. I. 10. Sámuel-díjat nyert.)

24. Számtan a népiskolákban. Az I. és II. osztály tanítója számára. Vezérkönyv és példatár. U. ott, 1872. Két rész.

25. Számvetés a népiskolában a II. oszt. tanítványok számára. U. ott, 1872.

26. Hogy kelljen a latin hajtogatást észszerűen gyorsan és sikeresen tanítani? U. ott, 1872.

27. Commentator commentatus. Tarlózások Horatius satiráinak magyarázói után. U. ott, 1872. (Értek. a nyelv- és széptud. kör. III. 1.)

28. Paraleipomena kai katorthoumena. Virg. Aen. I. és II. Könyve magyarázata. U. ott, 1873. (Értek. a nyelv- és széptud. kör. IV. 1.)

29. Laelius. Hogyan kell és hogyan nem kell magyarázni az iskolában a latin autorokat? Kolozsvár. 1874.

30. A neo- és palaeologia ügyében. Bpest, 1875. (Értek. a nyelv- és széptud. kör. V. 2.)

31. A gyógyszerészné. Beszély gróf Sollogub után oroszból ford. U. ott, 1877. (Olcsó Könyvtár 23.)

32. Logikai tanulmányok. Bpest, 1877. (Értek. a bölcs. tud. kör. II. 5. sz.)

33. A nyelvujítás és Ballagi. Kolozsvár, 1881. (Különnyomat az Ellenzékből.)

34. A magyar nyelv ellenőre. Kolozsvár, 1881-82. (I. és II. fogás.)

35. A mondat dualismusa. Bpest, 1884. (Értek. a nyelv- és széptud. kör. XII. 10.)

36. Algebrai gyakorlatok. Bpest, 1883-84. Két rész.

37. Nézetek a vallás eszméjéről. Kolozsvár, 1887. Három értekezés. (Dávid Ferencz egylet Kiadványai 3. 5. 7.)

38. Szórend és accehtus. Bpest. 1888. (Értek. a nyelv- és széptud. kör. XIV. 9. Ism. Egyet. Philol. Közlöny.)

39. A jövő vallása. Kolozsvár. 1886.

40. Vallás és hit. U. ott, 1887.

41. A Jézus istensége. U. ott, 1887.

42. A növény nevek leirása. U. ott, 1888.

43. Gr. Csáky Albinnak jeles beszéde az elkeresztelés tárgyában a képviselőházban nov. 27. 1890. Utopiában, 1891. (Névtelenűl. Válasz Pajor Istvántól. Bal.-Gyarmat. 1891.)

Seigliere kisasszony vígj. 4 felv. Sandeau Gyula után fordította. (Ism. 1885.: Főv. Lapok 271. Nemzet 307. sz.)

Szerkesztette a Vasárnapi Ujságot 1834. ápr. 6-tól 1848. nov. 17-ig Kolozsvárt, midőn utolsó számát Urbán lefoglalta; 1837-ben Kék Könyvtár czímmel iskolai könyv-gyűjteményt indított meg; a Természetbarátot 1848-ban Berde Aronnal együtt; a M. Orvosok és Term.-vizsgálók Munk. V. 1844. Kolozsvár 1845.; a Fiatalság Barátját Budapesten 1851-ben (6 füzete jelent meg) és a Criticai Lapokat 1855-ben (csak az I. füzete jelent meg), az Erd. Múzeum-Egylet Évkönyveit 1859-73-ig hat köttben Kolozsvárt; Az Összehasonlító Irodalomtörténeti Lapokat Meltzl Hugóval alapította és szerkesztette 1877. jan. 15-től 1879-ig Kolozsvárt, azután a folyóiratnak csak dolgozótársa maradt.

Arczképe a Magyar Irók Arczképcsarnoka II. műlapján; kőre rajzolta Strohmayer Bécsben 1859-ben, kiadta Vahot Imre. Megjegyzendő még, hogy egy oceaniai számos faju növénynemet n. Endlicher hazánkfia Brassaianak nevezett; rokona egy másik nem is Brassaiopsis.

Honművész 1836. 91. sz.

Toldy Bibliographiája. (Tud. tár 1843.)

Irodalmi Őr 1845. 24. sz.

Magazin für Literatur des Auslandes 1850. 102. sz.

M. Orv. és Term. Munkálatai IV. 99. 101. 140. V. 13. 99. 101. 198. VI. 286. III. 7. 188. 190. IV. 180. 182. X. 23. 34. 64. XI. 132.

Szegedi Hiradó 1885. 2. sz. (Törös Tivadar.)

Ferenczy és Danielik, M. Irók I.

Ujabbkori Ismeretek Tára.

Vasárn. Ujság 1860. 42. sz. arczk. 1872. 52. sz. arczk. 1879. 11. sz. arczk. 1890. 18. sz. három arczk.

Ország Tükre 1862. 16. sz. arczk. 1890. 7. sz.

Szinnyei Repertoriuma. Tört. I. II. és Könyvészete.

Kiss Áron, Népisk. Tanítás Története 177.

Ballagi Mór, Brassai és a nyelvujitás. Bpest, 1875. Értek. a ny. és szept. kör.. 4.)

1879: Hon 189. sz.

P. Napló 189. sz.

M. Polgár 179. sz. (Br. ünnepély.)

Figyelő I. II. IV. VII. XIII. 342. 346.

M. Paedag. Szemle 1887. arczk. (Felméri Lajos.)

Petrik Könyvészete és Bibliographiája.

M. Salon VII. (Váradi Antal.)

M. Könyvészet 1887.

Bud. Hirlap 1888. 175. sz.

Erdélyi Hiradó 1888. 180. 1890. 39. 40. sz.

Kolozsvár 1890. 103. 104. 117. sz. mellékl.

P. Hirlap 1890. (dr. Spinoza.)

A Hét 1890. 18. sz. arczk.

Corvina 1890. 9. sz.

Magyar Hirlap 1890. 29. sz. és önéletr. adatok.