hirlapiró és szerkesztő, szül. 1840. nov. 15. Miskolczon, ugyanott kezdette tanulmányait az evangelikusoknál; innét a piarista gymnasiumba került Pestre s elvégezte a jogot is az egyetemen. Korán lépett a hirlapirói pályára. Első vezérczikke 1859-ben jelent meg s 1860-ban már szerkesztője volt a Pesti Hölgydivatlapnak. Eleinte ő is verseket irt, melyek nagyobbára a Jókai Üstökös-ében és Vajda Nővilágjában (1859-60.), a Szigeti Albumban s a Népujságban (1860.) jelentek meg. 1860 végén Grosz Károlylyal megindította a Pannonia cz. német havi folyóiratot, melynek czélja kizárólag a magyar irodalom ismertetése volt, kritikai tanulmányokban és fordításokban. 1861 elején ő és Tatai Adolf a pesti izraelita hitközség megbizásából egy füzet templomi énekeket irtak, melyek még ma is használatban vannak. Pesti tartózkodása alatt a bécsi lapoknak volt tudósítója, később Bécsbe tette át lakását és a pesti lapoknak levelezett. Bécsben nem sokáig maradt és visszajött, mint a M. Sajtó cz. politikai lapnak munkatársa; neve mind szélesebb körben lett ismeretes s a legjobb czikkirók között kezdték emlegetni. Verseket is irt olykor Tóth Kálmán Bolond Miskájába, és a Főv. Lapokba egy-egy tárczát (1864.) A Századunktól jött a Pesti Naplóhoz, midőn 1869. decz. a két lap fuzionált és B. Zs. jegygyel irta alá czikkeit. 1872-ben Tóth Vilmos idejében titkári állást vállalt a belügyminiszteriumban. Egy év mulva önként elhagyta az állami szolgálatot és 1873-ban vette meg a Neues Pester Journalt, de csak 1879. nov. 19-ben lépett ki saját nevével mint a lap tulajdonosa s főszerkesztője. A lap az ő keze alatt páratlanul elterjedt az országban, oly anyagi eredménynyel, hogy egyik munkatársát tizenkétezer frtnyi évi fizetéssel szerződtethette. Születésének 50 éves jubilaeuma alkalmából következő alapítványokat tett: 20,000 frtot a m. tud. akadémiának, melynek kamatai publicistikai munkák jutalmazására fordítandók; 20,000 frtot a magyar hirlapirók nyugdíjalapjára; 12,000 forintot a nyomdai személyzete nyugdíjára; 35,500 frtot pedig jutalmúl osztott szét vállalatainak 290 főből álló személyzete közt.
Munkái:
1. Tiz magyar költemény. Irta egy zsidó-magyar. Pest, 1860. (Névtelenűl.)
2. Az országgyűléshez. Költemények. U. ott, 1861.
3. Novellen. U. ott, 1864. (Jókai Mór után ford.)
4. Beszéd a Ferencz-városi választókhoz. U. ott, 1872.
5. Traurige Tage. Leipzig, 1874. (Jókai Mór után fordította. Universal-Bibliothek.)
6. Költeményeit, melyeket fiatalabb korában irt, összeszedte fivére Bródy Lajos és kiadta kézirat gyanánt (Bpest, 1890.)
Szerkesztette a Látcső czímű fővárosi napilapot 1864. jún. 1-től aug. 31-ig Pesten. (Tartalma: szinházi s egyéb hirek és szépirodalmi tárczák), a M. Sajtót 1865-ben, Hajnik Károly főszerkesztése alatt; 1872-ben kiadta a Heti Krónika cz. lapot; a Pester Lloydot, mielőtt Falk Miksa átvette, egy ideig mint főszerkesztő vezette.
Petrik Könyvészete. 181.
Vasárn. Ujság 1890. 47. sz. arczk. (Mikszáth.)
Ország-Világ 1890. 47. sz. arczk. (Mindkét arczkép Angeli festménye után.)
Neues Pester Journal 1890. 314. sz. Kónyi Manó és dr. Bródy Lajos szives közlése.