orvostudor, Debreczen főorvosa, B. Mihály gyulafehérvári tanár unokája, szül. a XVIII. század elején Nagybányán; tanult a marosvásárhelyi kollégiumban; azután nevelő volt gr. Gyulai Ferencz tábornoknál és ennek költségén Brémában, Leydában és Amsterdamban tanulta az orvosi tudományokat. Haza érkezvén, 1737-ben Debreczen város rendes orvosává neveztetett ki. Meghalt 1768. márcz. 17.
Munkái:
1. Dissertatio historico-medica de venenis eoruinque antidotis. Franequerae, 1733.
2. Theses inaug. medicae XXXV. varii argument. U. ott. 1733.
3. Elveszett bünösnek megkerestetése és megtartatása és Krisztus barátságos hivogatása, Amsterdam, 1735. (Két prédikáczió, holland nyelvből ford.)
4. Rövid oktatás, miképen kellessék magunkat a pestis ellen védelmezni és a pestisben lévő betegségeket orvosolni. Debreczen, 1739.
Bod, M. Athenas.
Weszprémi, Succincta Med. Biogr. I. Cent. 24. IV. 136.
Horányi Memoria és Nova Memoria.
Sándor István, M. Könyvesház 240.
Katona, Historia Critica XXXVIII. 855.
Nagy Iván, Magyarország Családai II. 277.
Fekete Lajos, A Gyógytan Tört. 196.
Ifj. Szinnyei József, Irodalmunk Tört. 190.
Szinnyei Könyvészete.
Maizner, M. Orvostud. Irod. Tört. 26.
Petrik Bibliogr.