theologiai doktor pozsonyi prépost, D. Antal építőmester és Kaitler Jozefin fia, szül. 1829. jan. 26. Pozsonyban; a gymnasiumot szülővárosában végezte, hol Takács Berard benczerendű tanár gyakorolt befolyást jövő sorsára. 1843-ban az esztergomi főmegyei papok sorába lépett és a pozsonyi Emericanumba küldetett; 1844-47-ig Nagyszombatban hallgatta a bölcseleti s hittani tanfolyamot, mikor Lányi történetíró a hazai történet irodalmával megismertette. 1847-ben tanulmányainak folytatására Bécsbe a Pázmány-papnevelőbe helyeztetett át; miután tanulmányait 1851-ben befejezte, szerpappá avattatott és Nagyszombatba az érseki convictusba taulmányi felügyelőnek rendeltetett. 1852. jan. 27. áldozópappá szenteltetvén föl, ismét Bécsbe a sz. Ágoston-nevelőintézetbe küldetett. 1854. nov. 11. theologiai doktori oklevelet nyert. Symbolae ad illustrandam Jonam cz. inaug. dissertatiója nem jelent meg. Még ez év végén Scitovszky biboros a Pazmanaeum tanfelügyelőjévé nevezte ki, hol a szentírási szaktudományokkal foglalkozott, különösen Scheiner tanárjának útmutatását követve, kinek 1856-ban történt előléptetésével tanszkére mint helyettes tanár, 1857. aug. 12. pedig véglegesen kineveztetett. Ez időben a szünnapok alatt beutazta Németországot és Svájczot, hol több egyetemet is meglátogatott. 1858-ban az esztergomi tartományi zsinatnál mint theologus működött; 1860. jun. 26. cs. k. udvari káplán és Widmer helyébe a felső papnevelőintézetben tanulmányi kormányzó lett, s ekkor a szentiráshoz tartozó előadásokon kivül, történelmi felolvasásokat is tartott. 1862-ben beutazta Belgiumot és Hollandiát. 1863-ban huzamosabb időt töltött Velenczében. 1864-ben az esztergomi főegyház tiszt. kanonokjává neveztetett ki, s midőn 1865-ben a bécsi egyetem négyszázados jubilaeumát ünnepelte, a hittani kar reá ruházta dékánságát. 1867-ben a koronázási szertartásnál a primás előtt az érseki keresztet ő vitte, s az erre következő héten a prímás kiséretében Rómába utazott. 1868. febr. 21. val. kanonok s márcz. 2. az esztergomi papnevelő-intézet kormányzója lett; itten nagy erélyt fejtett ki a pánszláv törekvések elnyomásában és az 1848-ban megszünt, majd a hatvanas években egyházirodalmi iskola cz. újra feltámadt magyar iskola létrehozása körül. Tanári hivatalát, mint mester kanonok, itten is folytatta s a szent-irás magyarázatát adta elő. 1870-ben a bölcseleti kar igazgatójává s azon évi szept. 29. bélakúti apáttá neveztetett ki. Ez időtájban kiváló gondot fordított könyvtárának, mely manap 17 ezer darabból áll, és műgyüjteményének gyarapítására; 1871. máj. 20. Dürer Albert halálának évfordulóján készletéből kiállítást rendezett. A főegyházi kincstári alőr hivatalával is megbizatván, ezt és a káptalani levéltárt tanulmányozta. Utazásai alkalmával külföldön is megtekintette az egyházi kincstárakat, a muzeumokba elhelyezett liturgikus edényeket, ruhákat és könyveket, 1874-ben pápai főpap s barsi főesperes lett. Letelvén a visitatio canonica szabályai szerint tanársági kötelezettsége, e hivatalától betegeskedése miatt saját kérelmére fölmentetett, mire Olaszországba utazott; ekkor helyezték el a pozsonyi koronázási templomban a költségén létesített egyik ablaküveg-festményt. Rómában és Délolaszországban Dante műveit és az olasz műtörténelmet tanulmányozta. 1876-ban egészségi okokból újra Olaszországba kellett utaznia, ezért a papnevelő kormányzói tisztétől is megvált; 1877. máj. tért vissza Esztergomba. 1878-ban Párisba utazott, hol a nemzeti könyvtárban és a Louvreban dolgozott, a Trocaderoban elhelyezett retrospective szemlét pedig tanulmányozta. Ez útjában Baselben, Brüggében és Gentben hasonló irányban búvárkodott. 1879-ben Firenzében Dantét és ennek befolyását az olasz művészetre kutatta s feldolgozta. 1880 őszén Berlinben és Éjszaknémetországban műtörténeti vizsgálatokat végzett. 1881. máj. 19. a m. tud. akadémia megválasztotta levelező, a vatikáni m. okirattár szerkesztőbizottság pedig tagjává; őszszel ismét Firenzében folytatta Dante-tanulmányait. 1882-ben gyűjteménye graphicus részéből az országos könyvkiállításon könyvornamentikai kiállítást rendezett és ez irányban Münchenben és Stuttgartban búvárkodott. Nekrotikus baja ismét olaszországi éghajlat alá kényszeríté utazni, hol a könyvtárakban folytatta kutatásait. Visszatérte után a főkáptalan a jogügyi bizottság elnökségével tisztelte meg, a herczegprimás pedig a hittudományi karnál igazgatónak nevezte ki. 1886-ban székesegyházi főesperes, 1889-ben szent Mártonról nevezett pozsonyi prépost, 1890-ben czimz. prisztinai püspök, a műemlékek orzságos bizottságának és a m. tud. akadémia irodalomtörténeti bizottságának tagja lett.
Értekezései a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: M. Sion (1865. 1867.), Uj M. Sion (1871-1872. Magyar szertart. régiségek. 1875. Kopernik Miklos arczképei. 1886-1887. Az illustrált franczia imakönyvek. Iconographia Mariana), Kath. Lelkipásztor (1871. Tiszteletes legyen mindenben a házasság.), Religio (1874.), Archaeol. Értesítő (1881. Dürer A. fájdalmas férfia.), M. Könyv-Szemle (1886. Simor jános bibornok-érsek könyvtárának kéziratai); külföldi szaklapokban és gyűjteményes munkákban: Wiener Kirchenzeitung (1855.), Theol. Quartalsichrift (Tübingen, 1857. 1878), Österr. Vierteljahrschrift für Kath. Theol. (Wien, 1867. 1871.), Kirchenschmuck (Stuttgart, 1869.), Katholik (Mainz, 1873.), Alte und Neue Welt (Einsiedeln, 1878.), Kirchenlexikon (Freiburg, 1881, 1885.), Liter. Rundschau (1883. 1887. 1889.), Centralblatt für Bibliothekswesen (Leipzig, 1888. Die privatbibliothek des Cardinals. J. Simor, Primas von Ungarn).
Munkái:
1. Historia revelationis Divinae Veteris Testamenti. Vindobonae, 1862.
2. Constitutiones synodales almae ecclesiae Strigoniensis A. 1450. Strigonii, 1865.
3. Hofbauer Kelemen Mária. Hagiographiai vázlat, különös tekintettel a megboldogult viszonyaira magyar nemzethez. U. ott, 1865.
4. Historia revelationis Divinae Novi Testamenti és De Sacra Scriptura ejusque interpretatione commentarius. Vindobonae, 1867. Három kötet.
5. Collationes Fr. Bernardi de Lutzenburgo O. P. De quindecim virtutibus glorios. Virginis Mariae Moguntiae, 1868.
6. Győrmegyei Sabaria, Esztergom, 1868. (Különnyomat a M. sionból.)
7. Die Erzabtei Martinsberg (Sabaria) der Geburtsort des h. Martinus Turonensis. Wien, 1868.
8. Franz X. Dobyaschofski. Eine Federzeichnung. U. ott, 1868. (Magyarúl is. U. ott, 1872.)
9. Ehrbahr sei die Ehe in Allem. Trauungsrede. Gran, 1870.
10. Esketési beszéd. U. ott, 1871.
11. Magyar szertartási régiségek. U. ott, 1871.
12. Joannes Sylvester Pannonius (Erdősi) Leben, Schriften und Bekenntniss. Wien, 1871.
13. Triplex Corona Divi Josephi. Strigonii, 1871.
14. A húsvéti isteni szolgálat a régi magyar egyházban. U. ott, 1872. (Németűl is, Bécs, 1872.)
15. Sanctitas et doctrina d. Thomae Aquinatis. Strigonii, 1874.
16. Divum Hieronymum oppido Stridonis in regione interamna (Muraköz) Hungariae A. 331. P. Chr. natum esse. Moguntiae, 1874. (Accedit tabula veteris Pannoniae.)
17. De ortu progressuque capellae Bakacsianae commentariolum. Strigonii, 1875.
18. Vesperbilder Raphael Santi's und Albrecht Bürer's. Tübingen, 1878. (Különnyomat a Theol. Quartalschriftből.)
19. Történelmi, műirodalmi és okmánytári részletek az esztergomi főegyház kincstárából. Esztergom, 1880. (Ism. Századok, Hon 299. sz.)
20. Dürer A. fájdalmas férfia. Bpest, 1881.
21. Dankó József esztergomi kanonok könyvornamentikai kiállítása. U. ott, 1882.
22. Albrecht Dürer's Schmerzensmann. U. ott, 1882. (Különnyomat az Ungar. Revueből.)
23. A franczia könyvdísz a renaissance-korban. Ugyanott, 1886. (Akadémiai székfoglaló 1885. ápr. 13. Ism. Nemzet 61. sz. Művészi Ipar 264. l.)
24. Quinquagenaria sacerdotii... Joannis Simor, Hungariae primatis metrop. ecclesiae Strigoniensis archiepiscopi. Strigonii, 1886.
25. Simor János bibornok herczeg-primás a tudományok és művészetek barátja. Emlékkönyv aranymiséjének ünnepére. U. ott, 1886.
26. Albrecht Dürer: Die vier Temperamente. Gent, 1888.
27. Albrecht Dürer's Glaubensbekenntniss. Eine theologischkunstgeschichtliche Studie. Tübingen, 1888.
28. Dankó Josephi alloquium quo die 24. dec. 1888. salutavit d. Carolum Bubla el. episcopum Arbensem cum is munus praepositi... adiret. (Addita est brevissima vitae eius descriptio.) Strigonii, 1889.
29. Hosius Szaniszló bibornok és életrajzirói. Emléklap arczképével. U. ott, 1889.
30. Magyar egyházi bibliographiai érdekességek. Az Ordinariusok. Bpest, 1889. (Különnyomat a M. Könyv-Szemléből.)
1881. febr. 22. megbizta őt néhai Simor János bibornok-primás és esztergomi érsek, hogy győri püspöki és esztergomi érseki főpásztorságának idejéből a papsághoz és hivekhez intézett körleveleiből szakszerű kiadást rendezzen, mely mű 1883-ban került ki a sajtó alól (Esztergom, öt kötet.)
Műgyüjteménye áll: 75 függőképből; egy meglehetősen teljes Dürer-gyüjteményből, mely 379 lapot tartalmaz; régi s ujabb mesterek válogatott karczaiból 2702 db; könyvornamentikai részből, a czimek, betűk, nyomdászbélyegek, vignettek, könyvtárjegyek 2800 db; műfényképekből 2381 db; végre tizezer darabnál gazdagabb arczképgyüjteményből.
Sajtó alatt van: A magyar szentek énekei és egyéb régi egyházi költői emlékek.
Études Liter. Paris. 1862. 9.
Revue Cath. Louvain, 1863.
Werner, Geschichte der Kath. Theologie. 545.
Echo der Gegenwart 1866. 80. sz.
Idők Tanuja 1866. 80. sz.
Allgemeine Literatur Zeitung 1868. 40. sz.
Vierteljahrschrift für. kath. Theologie 1868. 267.
Majer István Bibliogr.
Századok 1868. 144. 1870. 659. 1871. 44. 1882. 264. l.
Revue Gen. Bruxelles, 1875.
Wurzbach, Biogr. Lexikon. XXIV. 383.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
M. tud. Akad. Almanachja 1883. 221. 1888. 247. 1890. 265. l.
M. Könyvészet 1886.
Bibliofilo. Bologna, 1887.
M. Könyv-Szemle XIII. 1888. 3. 105. l.
Catalogus Bibl. Joann. Card. Simor.
Budapesti Hirlap 1891. 232. sz.
Fővárosi Lapok 1891. 237. sz. és önéletr. adatok.