Darányi Ignácz (puszta-szent-györgyi és tetétleni idősb),
ügyvéd és jószágigazgató, a budapesti ev. ref. egyháztanács és az országos gazdasági egyesület igazg. választmányi tagja, D. György és balásfalvi Kiss Erzsébet fia, szül. 1811. márcz. 11. Kecskeméten; tanulmányait szülővárosában kezdette és a debrecezni ev. ref. kollégiumban a joggal együtt végezte; ekkor Békés városba rendeltetett rektorságra, itt ismerte őt meg Wenkheim Béla báró, a ki akkor Békésmegye alispánja volt s neki aztán pártolója lett. Végezte a keszthelyi Georgicont és joggyakorlatra Pestre ment; majd kir. táblai jegyzőnek esküdött fel, egyúttal a gazdasági egyesület titoknoki hivatalában nyert alkalmazást, elkezdett a gazdasági ügyekkel és gazdasági irodalommal is foglalkozni. Ügyvédi oklevet szerzett és Kossuth Lajos felhivására a pozsonyi országgyűlésre tudósítónak ment fel. 1844. jan. 29-től özv. gróf Teleki Józsefné gyermekeinek birtokait kezelte. Már ekkor tagja volt a gazdasági egyesületnek, mely 1848-ban igazg. választmányába is beválasztotta; ugyanakkor gazdasági hivatala mellett Klauzál Gábor földmivelési minisztertől kormánybiztosi megbizatást fogadott el; 1849-ben pedig nemzetőri kapitány volt. A szabadságharcz után Budán telepedett le s előszeretettel foglalkozott különösen a faültetéssel s az ármentesítési melioratiókkal; még nevezetesebb culturális hatást gyakorolt a tisza-inokai, csámpai és sápi birtokok ármentesítése körül; a szolnok-csongrádi jobbparti társulatnak 16 évig helyettes elnöke is volt és e társulat vezetésétől csak 1866-ban betegeskedése miatt lépett vissza. E hivatalát minden tiszteletdíj nélkül vitte, ezért a társulat ezüst billikomot nyujtott át neki emlékűl, melyet D. a pesti ev. ref. egyháznak hagyományozott. Buda város polgárságának magyarosodásában nem kis érdeme van. Szerepet vitt Pestmegye bizottsági gyűlésein is, hol a Deákpárt legbuzgóbb képviselőinek egyike, azonfelül a pesti ev. ref. egyháznak évekig tanácsbirája volt. Meghalt 1877. jún. 11. Budapesten. Nyolcz nappal halála előtt értesült, hogy ő felsége a magyar nemességgel tüntette ki. A gazdasági egyesületnél 1864-ben 1000 frt alapítványt tett.
Gazdasági czikkei a M. Gazdában jelentek meg (1841. Az erdő és takarmány jövedelem neveléséről, A juh és tehéntartás, vagyis juhászat és csirászat tiszta jövedelem közti külömbségről, 1842. A gyümölcsfa ültetéséről, 1843. A váltógazdasági rendszer alapelvei, Az alföldi pap és jegyző párbeszéde a Magyar Gazda fölött sat.), végre irt még a Gazdasági Lapokban is (1861. Könyvismertetés, 1862. Az élet midőn kineveti a sophismát, igazolja a józan logikát.)
Munkája: Elnöki jelentés a kécske-alpári öblözet keletkezése, viszontagságai és jelenlegi ügyállása tekintetéből. Pest, 1866.
Galgóczy Károly, Az Orsz. Gazdasági Egy. Emlékkönyve. Bpest, 1885. V. 112. lap és gyászjelentés.