pécsi akadémiai tanár, szül. 1764. jan. 12. Münchenben, hol atyja D. Sebestyén polgármester volt; a gymnasiumot és bölcseleti tanulmányokat szülővárosában végezte, hol az illuminátok titkos társaságába is belépett; ezeknek 1785-ben történt üldözésekor ő is fogságba került, melyből pár hét mulva szabadon bocsátották. Ekkor Bécsben keresett hivatalt, de sikertelenűl, azért Kolloredo gróf családjánál Selmeczbányán fogadott el nevelői állást, hol félévig működött, mire visszament Bécsbe és magán leczkéket adott. Pár év mulva a pécsi akadémiához a bölcselet tanárának nevezték ki. Miután itt két évig Kant philosophai rendszererét tanította, az akkori rector Novák benedekrendi apát bevádolta őt, mint a ki a fiatalságnak istenttagadó s materialistikus tanokat hirdet. Elmozdították állásától, mire Bécsbe költözött, hol a Kant bölcseletét magán leckéken tovább is előadta. 1799-ben Károly Tódor bajor választófejedelem halála után visszatért hazájába s Münchenben az igazságügyi miniszteriumban udvari tanácsosi állást nyert. Meghalt?
Történelmi s bölcseleti czikkeit és kritikáit az egykorú külföldi, különösen a bajor s egyéb német folyóiratok és hirlapok közölték. A müncheni akadémiának tagja volt.
Munkája: Beiträge zu einem baierischen Idioticon. München, 1820.
Schaden, Adolph v., Gelehrtes München im Jahre 1834. (Önéletrajza a 12-27. l.)