Dercsényi János Lajos (dercsényi báró ifjabb),
cs. kir. udvari tanácsos, előbbinek és Kazinczy Julia fia, szül. 1802. okt. 6. Tokajban Zemplénmegyében; iskoláit Kassán és Sárospatakon végezte a jogtudományokkal együtt. Hivatalos pályáját Pesten mint gyakornok a kir. ügyigazgatóságnál kezdte, 1827-ben számfölötti igazgatósági ügyészszé, 1830. Bécsben az udvari kamaránál udvari titoknokká, 1834. valóságos udvari tanácsossá, 1836. a temesi kamarai igazgatóság elnökévé neveztetett ki. Ez idő alatt több irányban tudományos tapasztalatok gyűjtése végett utazásokat tett külföldön. Firenzében a gazdászatkedvelők akadémiájának tagjává választatott, Párisban pedig a mezei gazdászat központi kir. társulata 1833. febr. 6. ülésében tartott értekezését ezüst emlékéremmel tisztelte meg. 1838. ápr. 10. a birodalmi kincstár tanácsosává léptették elő s okt. 18. nőűl vette báró Eichhoff Erzsébetet (E. József a bécsi pénzügyi osztály egykori elnökének leányát). 1839. márcz. 21 Pál testvérével együtt örökös bárói s magyar mágnási rang- és méltóságra emeltetett. Az 1848. mozgalmak kezdetén (ápr.) nyugalomba vonult és a bécsi Schottennegyedben nemzetőri kapitánynyá választatott. Meghalt 1863. aug. 29. Bécsben.
Szakképzettségénél fogva irodalmi irányban is hatott tevékenysége; több államtudományi, bölcseleti s neveléstani értekezést irt.
Munkái:
1. Bericht an die k. k. Landwirthschafts-Gesellschaft in Wien, über eine 1832-33. durch Italien, Frankreich, Spanien, England, Belgien und Deutschland unternommene Reise. Wien, 1834. (Magyarúl: D. J. rövid előterjesztése a bécsi cs. k. mezőgazdasági társasághoz 1832-33-ban dél- és nyugati Európán tett útja tapasztalatiról cz. mint melléklet az 1834. Társalkodóhoz; angolúl és francziáúl is megjelent.)
2. Studien über ein humanes Mittel gegen den Kommunismus und über das Humanitäts-System der Volkswirthschaft, des Volksunterrichts und des politischen Volkslebens. Pest, 1846. (Magyarúl: Tanulmányok a kommunizmusnak egy humanus ellenszeréről. U. ott, 1846. Angolúl is megjelent és a belga királytól ezen munkájáért a Lipót-rend lovag-keresztjét kapta.)
3. Magyarországi hitbizományok átalakítási tervéről. U. ott, 1847. (A m. tud. akadémia által száz aranynyal jutalmazott pályamunka.)
4. Tanulmányok korunk két legfontosabb kérdése felett. Buda, 1849.
5. Az én nevelési rendszeremnek alapvonalai. U. ott, 1851. (Ism. M. Hirlap 1851. 466. 632. 637. 642. sz. 1852. 771. sz. Németűl, Bécs, 1851. és francziáúl, Páris, 1851.)
Kézirati munkája: Gondolatok az industrialis kipallérozottságról irt értekezéséhez 1827 (a m. n. múzeumban.)
Arczképe kőnyomatban Fourquemin rajza után Macontól Párisban jelent meg névaláirásával.
Toldy, Bibliographiája (Tudom. Tár 1835. 207. l.)
Hirnök 1837. 5. sz.
Oesterr. National-Encycl. I. 699. l.
M. Akad. Értesítő 1847. 48. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai III. 280. l.
Uj M. Muzeum 1854. I. 437. l.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 100.
Jelenkor. Encyclopaedia. Pest, 1858. 277.
Wurzbach, Biogr. Lexikon IV. 247. XV. 423. l.
Egyet. M. Encycl. VII. 353. l. (Vass József.)
Ungarische Nachrichten 1863. 201. sz.
M. Sajtó 1863. 202. sz.
Szinnyei Könyvészete.
Lehóczky T., Beregvármegye Monographiája II. 134. l.
M. Nemzets. Zsebkönyv I. 315.
Turul 1889. 172. l.
Petrik Bibliogr.