Kezdőlap

Dessewffy József (tarkői és cserneki gróf),

országgyűlési követ, több megye táblabirája s a m. tudom. akadémia igazg. és tiszt. tagja, gróf D. István cs. kir. kamarás és Vécsey Anna Mária csillagkeresztes hölgy fia, szül. 1771. febr. 13. Kriviánban Sárosmegyében. Anyja szülés után meghalván, nagynénje Szirmay Karolina nevelte magyaros szellemben; kilencz éves korában Kassára ment iskolába s a gymnasiumi pályát, egy hivatlan tanító vesszeje alatt, kevés sikerrel végezte. Azután Koppi vette át nevelését, kit Kolozsvárra s Pestre is követett; ez a tudományokat, különösen a magyar történelmet és irodalmat kedveltette meg vele. Pesten a kegyesrendiek gymnásiumába járt, hol a Zimányi szónoki s költői tudományokban volt oktatója és a klassikus irók szeretetét fel tudta benne ébreszteni s ápolni. Itt lettek kedvesei a római s görög klassikusok; Ciceróból már akkor fordítgatott. De nem egyedül nyelvtanulási czélból forgatta ő a régieket, hanem munkáik lelkét szívta be; így lett egyik kitünősége azon köröknek, melyek akkor csak igen gyéren buzgólkodtak a nemzeti ügy mellet s egyik legnemesb érzelmű s legműveltebb fia a hazának, melynek javát szóval és tollal haláláig előmozdítani törekedett. Átmenvén az egyetemre, Kreil volt tanítója a bölcseletben, Dugonics a mathesisben, Werthes a széptanban, Horváth a természet-, Mitterpacher Lajos a gazdaság- s műtanban, Cornides és Schönwisner az oklevél- és pénzügytanban s Koppi a történelemben. A bölcseleti tanfolyam után Kassára ment, hol a törvényt végezte. Ezután gróf Sztáray Mihály szabolcsi főispánt kisérte a budai híres országgűlésre. 1792-ben jurátusságát végezvén, országos hivatalba lépett és Fiuméban Pászthory Sándor kormányzó mellett fogalmazó lett. De a bureau nem volt kedves köre, elment Olaszországba utazni (1793. márcz. volt Rómában és Nápolyban), honnan költészeti s művészeti ismeretekkel tért vissza. 1795-ben a szabolcsi felkelő nemes seregnél volt kapitány, míg a campo-formiói béke e pályának is véget vetett. Haza vonult, hogy hazáját ezentúl mint tudós, s mint nemes a megyék körében szolgálja. 1802-ben Sáros-, 1805. és 1807-ben Zemplén-, 1811. és 1825-ben Szabolcsmegye követe volt az országgyűléseken. 1806. szept. 25. gróf Sztáray Leonorát vette nőül. Az 1807. rövid, de fényes budai országgyűlésen tollvivő volt. 1830. ápr. 19., mint az országos küldöttség egyik tagja, a sajtóról külön véleményt adott be, melyet később magyarul kidolgozva 52 §-ra osztott. Ezek mellett házi ügyei aggodalommal kőrnyezték; atyja t. i. terjedelmes birtokok urául hagyta őt, de két milliónyi teherrel; ezen súlyos gondtól nem szabadult meg egészen soha, végig kisérte őt a sírig. A m. akadémia alkotásánál jelent volt és az alaprajzon ő is dolgozott; 1830 nov. 11. igazgató-, 1831. febr. 15. tiszteleti tagja lett; annak üléseit hiven látogatta s tanácskozásaiban buzgó részt vett. Kazinczy Ferencznek hű barátja s pártolója volt; legszebb művei közé tartozik a Kazinczyhoz irt epistolája. Meghalt 1843. máj. 2. Pesten. (A gyászjelentés és az egykorú lapok ezen napon reggeli 1 órára teszik halálát; holttestét pedig 3. szállították el a családi sírboltba; mégis az összes életrajzok és életrajzi följegyzések május 1-nek irják halála idejét.) Az akadémiában 1843. máj. 15. Toldy Ferencz tartott fölöte gyászbeszédet és Eötvös József báró 1844. decz. 26. emlékbeszédet.

A nemzeti irodalomnak a felföld fővárosában, Kassán tűzhelyet akart állítani s megalapítá a Felső Magyarországi Minerva cz. évnegyedes folyóiratot, melyet titkára Dulházy Mihály szerkesztett; ebbe irt költeményeket, történeti, nyelvészeti s gazdászati czikkeket (1825. Az avulni kezdő s nagyon ujítgató irásmódról a magyar nyelvben, Az életes vermekről, Sándor Leopold nádor élete és halála, Gróf Hadik András fővezér életrajza; 1828-36.), verseket irt az Orpheusba (II. 1790.), Erd. Múzeumba (1814-17.), Zsebkönyvbe (1821.), Nefelejtsbe (1832-33.), Regélőbe (1833.), Szépliteraturai Ajándékba (1821-22. 1824.), Zsebkönyvbe (1822), Aurórába (1822. 1825.), Hebébe (1824-26.), Bpesti Árvizkönybe (I. 1839. A dunaparti s kivált a pesti vizár 1838-ban, hosszabb költemény); prózai s költői dolgozatai megjelentek a Kulcsár Hazai s Külföldi Tudósításaiban, melléklapjában a Hasznos Mulatságokban, Pethe Mezei Gazdájában, a Társalkodóban, Tudom. Gyűjteményben (1818. I. A magyar betűirásról, orthographiáról); irt mgé az Árpádiába (I. 1833. Kazinczy életrajza) s Hirnökbe (1838. 50. Kritika és engedmény), M. Tud. Társaság Évkönyveibe (III. 1834-1836. Emlékbeszéd br. Berzeviczy Vincze felett. V. 1838-40. Emlékbeszéd gr. Illésházy István felett.) A mezei gazdaság előmenetelét eszközlő fő módokról irt a M. Gazdába (1841. 71. 72. sz.) Egy versét (A jelenlegi korszellem hazánkban 1841) a Hazánk (VII. 1887.) hozta s két ismeretlen munkája van a Zemplénben (1887. 44. sz. Egy szüreti kép a mult században) és Figyelőben (XXIII. 1887. Gr. Sztáray Mihály menybemenetele.)

Munkái:

1. Dum Francisci II. imperatoris, haereditaria caesarea dignitas, celebraretur, per SS. et OO. comitatus de Sáros Eperiesini 1804. 26 nov. Hely és év n.

2. O királyi főherczegségéhez Josef nádorispányunkhoz. Kassa, 1805. (Költemény.)

3. A magyarokhoz az uj királynéról. Buda, 1808. (Költemény.)

4. Ad sereniss, archiducem principem regium Carolum, regni Hungariae primatum S. a. Ujhelyini, 9. aprilis 1809. S.-Patakini. (Költemény.)

5. Dessewffy József gróf és Kazinczy Ferencz kiküldött táblabiráknak vélemények a Zemplén vármegye rendeihez a Győrnél 1809. Junius XIV. elesett vitézeknek állítandó emlék dolgában. U. ott. 1811. (Első kiadása csak 100 példányban nyomatott, 2. megigazított kiadása u. ott, 1811. Közölte Lehoczky Tivadar a Figyelőben I. 1876.)

6. Bártfai levelek, irta Döbrentei Gáborhoz Erdélybe gróf Desőfi József 1817-ben. U. ott, 1818.

7. Desseőffy József gróf Válasza a 60 esztendős Kazinczy Ferenczhez, midőn irná hogy már halni készül. Hely n., 1819. (Költemény. Ujra kiadva a Vasárnapi Ujság 1860. 2. sz.)

8. A «hitel» cz. munka taglalatja. Kassa, 1831. (Ennek német fordítása Ludwigh Sámueltől. U. ott, 1831.)

9. Uiber Pressfreiheit un Büchercensur im Allgemeinen und mit besonderer Beziehung auf Ungarn. Leipzig, 1831.

10. Hazánk egyik igen jeles főispánjának nyilván tett politikai hitvallása, gr. Dessewffy József jegyzékeivel kiadta Fekete István. Buda, 1843.

11. Desewffy József gróf irodalmi hagyományai. Kiadta Kazinczy Gábor. Pest, 1860-64. Három kötet. (Levelezése Kazinczy Ferenczczel. 1793-1831. Ism. bud. Szemle X. 1860. M. Sajtó 1861. 150. 255. Pesti Napló 1865. 147. 149. sz.)

12. Gróf Dessewffy József munkái. III. kötet Levelek. 1812-43. Sajtó alá rendezte és jegyzetekkel kisérte Ferenczy József. Bpest, 1888. (Ism. Nemzet 183. 186. Pulszky Ferencz, Egyetértés 188.)

Kézirati munkái a nemzeti múzeumban: Egy-két szó a magyar nyelv és literatura köztételéről a hazában 1808., Az avulni kezdő és a nagyon ujítgató irás módról, Epithaphium ad cineres Caroli Koppi, A bor és szerelem, Epistola ad M. G. Kovachich, Olysvae 1806. jún. 12.; több kézirata van a család büd-szentmihályi levéltárában. Tacitust is lefordította magyarra.

Levelei megjelentek még a Tud. Gyűjteményben (1822. I.) és M. Kurirban (1822. I. 16. sz.) Meghivó levele minden magyar iróhoz (a magyar irók élete és munkáinak megismertetése iránt); Hirnökben (1837. 32. sz.) Szent Mihály 1837. okt. 2.; a Figyelőben Széchenyi István grófhoz, Pest, febr. 5. 1830. (III. 1877.) A miskolczi szinház ügyében felhivása s kilencz levele. Kassa, 1817-19. (XII. 1882.), Döbrenteyhez irt 11 levelét (1817-21.) Ferenczy József közli (XVII. XVIII. 1884.); br. Barkóczy Lászlóhoz, Kassa, márcz. 7. 1842. (XX. 1886.), Sárváry Pál debreczeni tanárhoz Kassán 1842. ápr. 8. irt levelét a Heti Posta (1867. 11. sz.) hozta.

Arczképe Nagy Sámuel rajza után rézbe metszve Kolozsvárt jelent meg 1817-ben az Erdélyi Muzeum VIII. füzetében; Lutgendorf rézmetszete 1827-ben (a M. Pantheonban); Ender J. által rajzolva Clarot J. lithogr. intézetében jelent meg Bécsben) az Életképekhez mellékelve 1845-ben) és Fendi P. rajza s Krepp J. kőnyomatában. Olajfestésű képe a m. tud. akadémia képes termében van.

Kritikai Lapok (I. 1831. Toldy, Conversations-Lexikoni pörhöz észrevételek gr. D. J. ellen. Bajza. VI. 1836. Az 1833. nagy jutalom felosztása. Felelet gr. D. J.-nek, Toldytól és Összes Munkái VIII.) Tudom. Tár 1836. 208. 1844. 485. l. (Toldy Bibliogr.)

M. Tud. Társaság Évkönyvei VII. 1842-44. (B. Eötvös József emlékbeszéde, Összes Munkáiban is és életrajz Toldy F.-től.)

Jelenkor 1843. 35. sz.

Athenaeum (1843. II. 128. l. Gróf D. Józsefné levele Verőczeyhez).

M. Tud. Társ. Névkönyv 1844. 82.

Életképek 1845. I. 5. sz. arczk.

Ujabbkori Ismeretek Tára II. 373.

Ferenczy és Danielik, M. Irók I.

Tört. Lapok I. 1874. (Levelek Kazinczytól D. J. grófhoz.)

Toldy Ferencz Összes Munkái IV. (Életrajza) V. (Emlékbeszéd.)

Figyelő II. 1877. V-VIII. XI. XII-XIV. XVI. XIX. XXIII. (Kazinczy Gábor levelei és gr. D. József irodalmi hagyományai. Ferenczy Józseftől.)

Vutkovich, M. Irók Albuma.

Kazinczy Ferencz, Pályám Emlékezete és M. Pantheon (Nemzeti Könyvtár III. XXVI.)

Radó Antal, M. Müfordítás története. Bpest, 1883. 53. 79. 81. l.

Petrik Könyvészete és Bibliogr.

M. Nemzetiségi Zsebkönyv I.

Bayer József, Nemzeti Szinészet Története I. II.

Fővárosi Lapok 1889. 18. sz. 1890. 101. sz. (Gróf D. J. és a nyelvujítás.)

Kazinczy Ferencz Levelezése I. II.

Kath. Szemle 1890. 375. l.

Irodalomtörténeti Közlemények 1891. (Kazinczyékért, önéletrajza s Csokonairól) és gyászjelentés.