Kezdőlap

Diószegi (Kis) János,

ev. ref. lelkész, diószegi biharmegyei származású; tanult Marosvásárhelyt Erdélyben és 1731-ben Marburgban; innét hazajövén Hévizen Erdélyben udvari pap lett; 1735. nov. 15. a sárospataki papságra hivatott meg; 1752-ben Ónodra, majd Ecsegre ment papnak; hivataláról lemondván, meghalt 1782-ben Erdő-Bényén. Ő kezdette meg a pataki egyháznak jelenleg legrégibb matrikuláját; az ő idejében határozta el az egyház, hogy jövendőre az egyház ügyei vitelére presbyterek és gondnok választassék, mely határozatot a Petrohón tartott kerületi gyűlés 1742-ben megerősített.

Munkái:

1. Dissertatio theol. de plerophoria. Marburg, 1731.

2. Hugo Grotziusnak A keresztyén vallás igazságárúl irott könyvei annotatiojikkal, nemzete javára magyar nyelvre fordíttattak egy bujdosó magyartúl. Marburg, 1742. (A hetedik könyvet, az evang. és reformáta vallás igazságáról, maga irta.)

3. Isten háza koronájának zászlózó drága-köve, mely az Istennek szent embereit megékesítő, minden drága virtusoknak metszésével ragyogván, mind a két Magyar-hazában sokképen megtiszteltetett tiszt. tudós Szathmári Mihály uramban... 1755. jún. 4. napján. Kolozsvár, 1748.

Bod, M. Athenas 71.

Horányi, Memoria I. 520.

Katona, Historia Critica XXXVIII. 856. l.

Catalogus Bibl. Fr. Com. Széchényi I. 437.

Prot. Egyh. és Isk. Lap 1847. 26. sz.

Petrik Bibliogr. és Koncz József szives közlése.