cs. kir. valóságos udvari tanácsos, egykor előadó a bécsi udvari cs. kir. kanczelláriánál, a vaskoronarend III. oszt. vitéze, az orosz II. oszt. szent Anna rend és az orosz III. oszt. szent Vladimir-rend biztosa s egy lovagi birtok tulajdonosa, szül. 1817. decz. 7. Rudlejev faluban Zemplénmegyében, az ősrégi Tomov családból, mely állítólag a X. században költözött be Oroszországból hazánkba; D. atyja is, nagyatyja is pap, anyja magyar asszony volt a Szepesházy családból; így jutottak a Dobrzánszkyak összeköttetésbe a magyar nemességgel. D. első nevelését a szülői házban nyerte, majd Lőcsén, Rozsnyón és Miskolczon járt iskolába, tökéletesen megtanulta a magyar, német és franczia nyelvett; végül Egerben evégezte a bölcseleti s jogtudományi tanfolyamot. Ruthén, tót és szerb tanulótársaival szoros viszonyban élt s velök nemzeti s irodalmi társulatot alakított. Tanulmányainak végeztével állami szolgálatba lépett a Szepességen, de ezt csakhamar abba hagyta s 1837-ben a selmeczi bányászakadémiába iratkozott be, melyet kitünő sikerrel végzett; 1840-ben bányásztisztté neveztetett ki s 1842-ben a hontmegyei nemesi gyűlésnek volt egyik elnöke, 1846-ban Bécsbe hívta a kormány, hogy ott a bányaügy rendezésében és reformjában részt vegyen, mely alkalommal minden terve jóváhagyatott és elfogadtatott. 1848-ban kezdődött hazaellenes szereplése. A magyar kormány Pestre hívta, hogy tegye le az alkotmányra a hitet; azonban ezt letenni vonakodott s csakhamar nyiltan is föllépett mint izgató a ruthének között s minden erejét megfeszíté az új állami rend ellen. Veszedelmes izgatásai következtében el kellett hagynia az országot. De csak kis időre, mert midőn a behivott muszka sereg Galiczián át Magyarországba tört, az akkori osztrák kormány őt nevezte ki kormánybiztosnak a muszka seregnél. Rüdiger tábornok mellé volt beosztva s működött az egész hadjárat alatt a világosi fegyverletételig, melynél szintén jelen volt. Az ekkor tett szolgálatokért jutalmazta meg az osztrák kormány magas kitüntetésekkel és rendjelekkel. 1849 végén Ungváron lett kerületi előadó, 1851-ben miniszteri biztos Kassán, azután tanácsos a budai helytartóságnál, később a helytartótanács nagyváradi osztályánál. 1861-ben és 1865-ben Zemplénmegye egyik kerülete az országgyűlésre képviselőjének választotta. 1866-ban lett udvari tanácsos s mint referendárius Bécsbe hivatott a m. kir. udvari kanczelláriához. A kiegyezés létrejöttével el kellett hagynia az államszolgálatot, nyugdíjaztatott és Zemplénmegye felvidékén, Galiczia szomszédságában fekvő birtokára Csertészre ment, mely agitatóinak erős központja lett; azonban az ellene fölmerülő megtorló áramlat 1881 nyarán Lembergbe kergette, hol neve az 1882-ben tárgyalt ruthén fölségárulási pör által ismét szélesebb körben lett ismeretessé.
Munkája: Rede... in Adress-Angelegenheit. Wien, 1861.
Valószinű, hogy ennél több hazaellenes dolgokat irt még a külföldi, leginkább pedig az orosz lapokba.
Selmeczi Emlékkönyv, 1871. 155. l.
M. Tisztviselő 1882. 27. sz. arczk.
Ung 1882. 7. sz. (A ruthén Miletits.)
Világ-Krónika 1883. 20. sz. arczk.