az országos vakok intézetének igazgatója s a budapesti zeneegylet alelnöke, szül. 1799. ápr. 3. Lipnitzben Csehországban, hol atyja kántor-tanító volt; a fiúnak zenére való hajlamai korán jelentkeztek; már mint 8 éves fiú orgonán és hegedűn játszott a templomban; gymnasiumi tanulmányai után a prágai egyetemen bölcseletet hallgatott és mellékesen a zenében, különösen a fuvó- és vonó-hangszereken is képezte magát. 1818-ban a piarista rendbe lépett és a három próbaév alatt paedagogiai ismereteit gyarapította; azután kilépett a rendből és a bécsi egyetem hallgatója lett. 1823-ban Krumauban (Csehország) gymnasiumi tanár és azon évben Prágában a cs. kir. minta-iskola igazgató-tanítója lett, hol egy vak fiút a tudományokban és zenében oktatott és egyúttal a vakok oktatási módszerében kiképezte magát; 1825-től a prágai gymnasiumban, 1830-tól pedig a tabori főiskolában tanított. 1832-ben a Pesten alapított országos vakok intézete igazgatójának hivatott meg és ezen állását 1833. szept. 1. elfoglalta; 1846. ápr. 24-ig volt az intézet élén, midőn állásából elmozdíttatott; azután Bécsbe ment, hol szintén a vakok, siketnémák és kretinek oktatásával foglalkozott és 1849. aug. 19. meghalt. Alatta az intézet német jelleget öltött, mert D. magyarul soha sem tanult meg; a hires magyarellenes tót ág. ev. lelkész Kollár volt legjobb barátja. Elvitázhatlan érdeme marad, hogy a város és megye figyelmét a vakok intézete iránt felköltötte. 1845-ben hosszabb utazást tett Európa nagy részében a nevelőintézetek, különösen pedig a vakok és siketnémák intézeteinek tanulmányozása végett.
Czikkei: Hertelendy Gábor a vak tanító (Nemzeti Ujság 1844. II. 80. 81. sz.), Mayer J. A., der erblindete Maler (Der Ungar 1845. 159. sz.). Paedagogiai vázlatok (Honderű 1845. II. 23-25. sz.)
Munkái:
1. Beszéd, mely ő csász. kir. főherczegsége József Magyarország nádorispánja... ugymint a pesti vakok intézete alapítója s pártfogójának 1835. márcz. 29. képe fölállítása alkalmával tartatott; és rövid históriája ezen intézetnek, mely ugyanazon alkalommal Füredy László, az intézet világtalan professora által előadatott. Pest, 1835. (Magyar és német szöveggel.)
2. Tudósítás a vakok intézete alkotmányáról. Pesten, az intézetbeli növendékek imádságaival és énekeivel együtt... U. ott, 1836. (Ugyanez németül.)
3. Utasítás mikép kell világtalan gyermekekkel kisded koruktól kezdve czélszerűen bánni. Buda, 1837. (Ugyanez németül: U. ott, 1838.)
4. Ansichten über die Erziehung der Zöglinge einer Blinden-Anstalt, über die Versorgungs-Anstalten für Blinde, über die Klein-kinder-Bewahrschulen in Bezug auf die Aufnahme blinder Kinder; und über die Ausfühbarkeit der Errichtung von Blinden-Anstalten in einzelnen Provinzen. Nebst einer Abhandlung über die Gymnastik der Blinden und der Geschichte des ungarischen Blinden-Instituts in Pesth. Pest, 1841. (D. önéletrajzával. Censurai kézirati példánya 1840-ből a m. n. múzeumban.)
5. A magyar vaknevelőintézet eseményei, nehány vizsgálat és jelentéssel annak jelenleges állapotáról. Szerzé az épület talpkövének letétele alkalmakor. Pest, 1842. (Ugyanez németül.) Munkáit eredetileg mind németül irta s azokat Dienes Lajossal fordítatta magyarra.
6. Immerwährender Kalender für Blinde vom Jahre 1800-1900. Wien, 1847.
Arczképe kőnyomatban, rajzolta Eybl 1841-ben nyomt. A Leykum Bécsben.
Társalkodó 1836. 73. sz.
Honderű 1845. II. 19. sz.
Petrik Bibliographiája.
Dr. Rieger, Slovnik Naučny. Prága, 1862. II. 241. l. és dr. Mihályik Sándor szives közlése.