Szatmármegye főispánja, D. Ferencz alispán és Décsey Erzse fia, szül. 1824. okt. 14. Angyaloson, Szatmármegyében; iskoláit Sárospatakon és Pozsonyban végezte; 1843-ban jelen volt a pozsonyi országgyűlésen mint megyei cancellista, hol jurátusnak fölesküdött; 1844-ben megyei tiszt. aljegyző lett; 1845-ben ügyvédi oklevelet nyert. A szabadságharcz alatt Bem tábornokkal Erdélybe ment; jelen volt Besztercze bevételénél mint Vilmos huszárezredbeli főhadnagy, hol sebet kapott és századossá léptették elő; a vitéz honvédet 1849. júl elején a sepsi-szent-györgyi csatában egy üteg hősies megmentéseért a katonai vitézi renddel tüntették ki; júl. 26. Kőhalom mellett súlyos sebet kapott. A szabadságharcz után 1850. márcziusig Fehér- és Veszprémmegyékben rejtőzött el; a besoroztatástól sebei miatt ugyan megmenekült, de két évre Angyalosra internáltatott. 1860. nov. megválasztották a krasznaközi járás főszolgabirójának. 1861. ápr. a csengeri kerület képviselőjévé választatott és a határozati párthoz tartozott. 1865. újra képviselővé választatott és 1875-ig képviselte kerületét. 1873. decz., kiválva pártjából Ghyczy Kálmánnal együtt a középpártot alkották. 1875. ápr. 25. Szatmármegye főispánjává neveztetett ki; 1885. máj. 7. ünnepelte a megye tiz éves főispáni jubileumát és ő felsége a Lipótrend keresztjével tüntette ki, a kormány pedig a megyei vizek szabályozásánál kormánybiztosnak nevezte ki. 1892-ben leköszönt állásáról és okt. 6. búcsúzott el tőle vármegyéje. A képviselőházban minden fontosabb kérdésnél felszólalt.
Beszédei a képviselőházi Naplókban vannak.
Nagy Iván, Magyarország Családai. Pótlékkötet 203. l.
Szatmármegyei Közlöny 1892. 41. sz.