jogi doktor, ügyvéd, akadémiai tanár és Zágrábmegye táblabirája, D. József kanonok öcscse, szül. 1776. okt. 8. Zágrábban; középiskolai tanulmányait bátyja vezetése alatt Győrött és Pécsett, a bölcseletet és a jogot a pesti egyetemen végezte 1796-ban; ügyvédi vizsgálatot tett 1798-ban és még azon évben a zágrábi akadémián a magyar nyelv és irodalom tanára lett. 1801-ben a pesti egyetemen a jogi tudományokból doktori oklevelet nyert és a zágrábi akadémián a polgári és büntető-törvény tanárává neveztetett ki, hol 1836-ig működött. 1834-ben I. Ferencz király nemességre emelte és V. Ferdinánd király 1837. máj. 2. a nemes és adománylevelet is kiadta, mely szerint a zágrábmegyei Petrusevecz birtokot nyerte királyi adományban. Nyugalomba helyeztetése után is buzgó részt vett a közügyekben, mint a magyar-horvát államegység tántoríthatatlan híve. Meghalt 1848. jún. 21. Zágrábban.
Munkája: Prezdnanya pravicz szomoszvojnek vugerszkeh. Zágráb, 1818. (Magyar magánjog horvát nyelven.)
Kéziratban: Propositiones ex jure ecclesiastico, Pestini, 1796. (a m. n. múzeumi kézirattárban.)
Nagy Iván, Magyarország Családai III. 354. l.
Egyetemes M. Encycl. VII. 467. l. (Pauler Tivadar.)
Pauler Tivadar, Budapesti Egyetem Története I. 371.