Kezdőlap

Dózsa Dániel, (makfalvi és uzapaniti),

kir. curiai biró, D. Dániel földbirtokos és Jármy Karolina fia, szül. 1821. jan. 30. Makfalván Marosszékben (most Maros-Tordam.); atyja 1832-ben meghalván, három testvérével özvegy anyja gondjaira maradt; bátyja Lajos mint nemzetőri őrnagy a szabadságharcz áldozata lett; nővére Sarolta, Szabó Ferencz özvegye, műveivel az irodalomba is bevitte nevét. Tanulmányait a marosvásárhelyi ev. ref. főiskolában végezte; 1839-ben az ottani kir. táblai irnokok közé vétetett föl; 1841-ben az ifjuság sorában jelen volt a kolozsvári országgyűlésen. 1844-ben ügyvédi oklevelet nyert, melyet azonban soha igénybe nem vett, mert anyai rokona, hilibi Gál József őt a hivatali pályára ösztönözte, s mint marosszéki tiszteletbeli jegyző s táblabiró részt vett a törvényszéken; később Marosszék aljegyzője, majd főjegyzője s a szabadságharcz alatt a szék kormányzatát kezelő rendőrségi törvényszék elnöke lett. 1849-ben a magyar belügyminiszteriumhoz titkárnak neveztetett ki. A Szilágyi Sándor által szerkesztett Szegedi Hirlapban közölt felszóllalása nagy figyelmet keltett és alapjául szolgált a Szegeden tartott országgyűlésen való felszóllalásnak, hogy Kossuth az ország politikai vezetését magának megtartva, a katonai ügyekben tetesse dictátorrá Görgeit. A világosi fegyverletétel után anyai rokonához, Jármy Imréhez vonult Szabolcsmegyébe. 1850 tavaszán, a politikai üldvöztetés enyhülvén, visszatért Makfalvára s mezei gazdálkodással, mellesleg az irodalommal is foglalkozott. 1859-ben Mikó Imre gróf sürgetésére átvette a Kolozsvári Közlöny szerkesztését. 1860-ban Marosszék alkirálybirójává választatott; de az alkotmányos kisérlet nem sikerült és ő ujra visszatért a lap szerkesztéséhez. 1863-ban Marosszék részéről a szebeni törvénytelen országgyűlésre képviselőnek megválasztatott, hova azonban a magyarok nem jelentek meg. 1866-ban a kolozsvári, 1867-ben a pesti országgyűlésen mint Marosvásárhely képviselője s a Deák-politika határozott jellemű bajnoka szerepelt. 1868-ban a Marosvásárhelyi kir. itélőtábla első osztályú birójává, 1872-ben a magyar kir. curia rendes birájává neveztetett ki. Meghalt 1889. szept. 25. Buzás-Besenyőn Kis-Küküllőmegyében.

Első költeményei «Titkok» és «A rab» címmel a Szentiványi Miklós által 1840-ben kiadott Reményben jelentek meg; 1841-től a Regélőben, Regélő Pesti Divatlapban, a Kolozsvári Vasárnapi Ujságban, Athenaeumban, Kis Követben (1847.). Honderűben, Életképekben, Hölgyfutárban (1850-53., 1859.), Hetilapban (1853-54.), Délibábban (1853.), Vasárnapi Ujságban (1858.), Napkeletben (1858-1862.), Nefelejtsben (1859.), Nővilágban (1859.), Kalauzban (1859.), Szigeti Albumban (1860.), Erdélyi Hiradóban, P. Naplóban, M. Sajtóban (1855. 121., 123., 124. sz., Erdélyi tudományos egylet, 138. sz., Vörösmarty Mihály emlékéről, 1856. 90., 91. sz., Mi a hirlap napjainkban, 99., 100. sz., Őrültek háza, 270. sz. dr. Engel József magyar nyelvészetéről, 188., 189., 191., 194. sz. Történelmi kincseink érdekében, 199., 203., 207., 212., 214. sz. Erdély kereskedelmi viszonya, 257. sz. Az Oláh szó etymologiai fejtegetése, 291., 292. sz. Kormányintézvények és rendeletek a községekhez, 1857. 4., 5., 11. sz. A nyilatkozat joga és tere, 29., 31., 34., 36., 41. sz. Arany és ezüst Erdélyben, 46., 49., 50. sz. Erdély irodalma körül, 78., 81., 84., 86. sz. A műipar szövetkezése a nyerstermeléssel sat.), Kolozsvári Közlöny és Erdély Képekben cz. folyóiratokban, Budapesti Naptárban (1860.), Világ Tükrében (1867. A Székelyföldről) sűrűn közölte költeményeit és beszélyeit. Mint publicista iró az Erdélyi Hiradóban lépett föl már a 40-es évek elején; legelső czikkében Erdély és Magyarország uniójának 1790-ben elejtett fonalát ragadta föl, a mivel a conservativ Mult és Jelen czímű lap heves polemiáját idézte elő. Hatályosabb publicistai szereplése 1848-iki júlistól októberig volt, midőn a Kővárytól szerkesztett Ellenőr cz. kolozsvári lap vezetését rövid időre átvette s a lap nemcsak Erdélyben vált népszerűvé, de a pesti lapok is közölték vezérczikkeit. 1849-ben a Közlönynek volt munkatársa s e lapban, valamint a Pesti Hirlapban és a Szegedi Hirlapban is több vezérczikke jelent meg. Az 50-es évek elején a Magyar Hirlapba irt a Székely nemzetről (1851. 607., 608. 1852. 657., 659-665. sz.), a Pesti Naplónak rendes munkatársa lett; nemzetgazdasági czikkeket és havonként öt-hat vezérczikket irt a lapba 1859-ig, azután pedig: 1866. 116-188., 123., 125., 127. sz. Vélemény az erdélyi részek assimilatiójáról, 1867. 35., 36. sz. A közös ügyek genesise, 1868. 21. sz. Az erdélyi só kérdésében; irt még később az Ellenőrbe s Nemzetbe. A jogi irodalommal már előbb is foglalkozott, czikkei a Tóth Lőrincz által szerkesztett Jogtudományi és Törvénykezési Tárban (1855-56.), a 70-es években a jogász-egylet Évkönyvében és a Büntető Jog Tárában jelentek meg. Politikai czikkeket irt még 1883-ban az ujra felelevenített Kolozsvári Közlönybe és Ocsvay Ferencz életrajzát irta a Nemzetbe (1887. 322. sz.)

Munkái:

1. Székely harczi dal. Makfalva, 1848. máj. 25. (Külön lapon.)

2. Zándirham. Székely hősköltemény a IX. századból. Kolozsvár, 1858. (Ism. Szépirodalmi Közlöny.)

3. Dózsa Dániel versei. 1 kötet. U. ott, 1859.

4. Kornizs Ilona. Történeti regény. Pest, 1859. Öt kötet. (2. kiadás. U. ott, 1868.)

5. Boronkay Margit. Történeti regény. Kolozsvár, 1860. (Ism. Nefelejts.)

6. A kisértő. Regény. Marmier X. után francziából ford. U. ott, 1860.

7. Oláh Judit. Történeti regény. U. ott, 1863.

8. Az éjszaki fény. Társadalmi regény. U. ott, 1863.

9. Csatározás a daco-román törekvések ellen. U. ott, 1863.

10. Egy nézet a megyegyűlés ujabb szerkezetéről. U. ott, 1867.

Szerkesztette az Ellenőr cz. politikai lapot 1848. júl. 23-tól nov. 14-ig és a Kolozsvári Közlönyt 1859. febr. 24-től 1868. júl. 9-ig.

Álneve s jegyei: Falusi diplomata, (X.), (D.), a Kolozsvári Közlönyben, (XX.) a pesti Ellenőrben, Nemzetben és a Büntető Jog Tárában.

Nemzeti Ujság 1863. arczk.

Magyarország és a Nagyvilág 1865. arczk.

Hazánk és a Külföld 1866. arczk. (Zilahy Imre.)

Emich G. Naptára 1860. arczk.

M. Polgár Naptára 1869. arczk.

Egyetemes M. Encyclopaedia VII. 494. l. (Vass József.)

Petrik Bibliogr. és Könyvészete.

1889: Egyetértés 266. sz. Pesti Hirlap 266. sz. (D. D. életéből Bede Jób.) Főv. Lapok 265. Erdélyi Hiradó 227. sz. Ellenzék 223. Kolozsvár 223. sz. Erdélyi Képes Ujság 23. sz.

Önéletrajzi adatok és gyászjelentés.