Draskovits János (trakostyáni),
nádor, D. János horvátországi bán és Istvánfi Éva fia, szül. 1603-ban; az atyai háznál kitünő nevelésben részesült és Európa nagy részét beutazta. A mint visszatért, rendkívüli tudományos képzettsége, kiterjedt nyelvismerete s finom társalgási modora által magára vonta a fejedelem és udvar figyelmét. Azonnal több fontos szolgálatot tévén, a király, nem tekintve, hogy alig lépett a férfikorba, Thurzó Imre halála után árvai főispánná nevezte ki. Ezen állásában nem lelvén alkalmat őseiként küzdeni a törökkel, addig esengett, míg a déli határokra küldetett le, hol egyik győzelmet a másik után vívta ki a török ellen, miért is a társországok bánjává nevezte ki a király. Ezután a határvárak helyreállítására fordítá figyelmét és ujabb hadjáratra készült, midőn (1646.) a pozsonyi országgyűlésre kellett mennie, hol azután Magyarország nádorává választatott, a király pedig a szép és terjedelmes magyar-óvári uradalmat, tiz évi használattal, ruházta reá; kevés héttel azután, hogy rangjához illő fénynyel bevezetteté magát uj uradalmába, 1648. nov. 8. (mások szerint aug. 5.) meghalt.
Katona szerint irt magyar imakönyvet vagy könyörgéseket (mely horvátul is megjelent) és Bécsben keresztény politikai kis munkát adott ki; én azonban egyiket sem ismerem.
Arczképe rézmetszetben Wiedemann Illéstől 1648-ban és Ehrenreichtől 1834-ben jelent meg Bécsben.
Katona, Historia Critica XXXII. 907. l.
Gemeinnützige Blätter 1834. 72. sz.
M. Néplap 1856. 38. sz. arczk.
Képes Ujság 1860. II. 16. sz. arczk.
Delejtű 1860. 5. 6. sz.
Pesty Frigyes, Világtört. Napjai II.
Századok 1874. 58. 1877. 452. l.