ág. ev. lelkész, szül. 1729. decz. 9. Brassóban; iskoláit szülővárosában végezte, mire 1748-ban a hallei egyetemre ment, honnét beteg bátyját kisérte haza, ki Pozsonyban meghalt; azután 1750. ápr. a jenai egyetemen folytatta tanulmányait, honnan 1753-ban visszatért és Brassóban gymnasiumi tanár lett; hivatalát 12 évig viselte s közben harmadfél évig igazgató is volt. 1771-ben mint lelkész a városi templomnál kezdett működni; 1774-ben Volkányba s még azon évben Feketehalomra választották lelkésznek. Több izben hivatalos kiküldetésben is részesült, igy részt vett a berethalmi és nagyszebeni synodusokban; 1795-1796-ban dékánnak választották. Meghalt 1798. márcz. 6.
Halotti búcsúbeszéde (Abdankungsrede) mellett, melyet Schobel Katalin temetésén 1769. ápr. mondott, mely Preidt György Denkmal der Liebe cz. munkájval együtt nyomatott ki (Brassó, 1769.), van egy értekezése: Über den Ursprung der Burzenländischen Sachsen oder Teutschen in Siebenbürgen (a Siebenb. Quartalschriftben III. 1793. 194-207. l.)
Kézirati munkái: J. N. J. Ordnung der Bruderschaft in dem k. freien Dorf Wolkendorf, im Jahre 1774 im Monat July (welche im Jahre 1803 auch vom Kronstädter Magistrat genehmigt wurde) 4-rét 38 l.; Unmassgebliche Beantwortung einiger zur Aufklärung der Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen entworfenen Fragen (1789.); Diejenige Schrift, welche im J. 1794 in den neuen Thurmknopf des Marktes Zeiden gelegt worden ist, und eine Chronik von Zeiden enthält.
Trausch, Schriftsteller-Lexikon I. 258. l.
Gross, Kronstädter Drucke 53. l.