tanító, szül. 1863. okt, 30. Baján Bácsmegyében, hol szülei iparosok voltak; a gymnasiumot és tanítóképző intézetet szülővárosában végezte, hol 1881-ben tanítói oklevelet nyert. Azután egy évig nevelő volt Fáy Béla családjánál Versegen; innét Sükösdre (Pestm.) és 1887-ben Adára ment községi tanítónak, hol jelenleg is működik.
Irodalmi működését 1882-ben a szépirodalmi téren kezdte; 1885 óta paedagogiai czikkeket irt főleg az egri Népiskolai Tanügybe s a nagyszombati Kalauzba, nevezetesebbek: Az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 1. §-áról, A földrajztanítás czélja, A költemények hatása és kezelése, A költemények kezelése az osztatlan iskolában és több költemény tanításának gyakorlati kidolgozása, A Bárány-féle IV. olvasókönyv költeményeinek csoportosítása, Az I. és II. olvasó- és tankönyv szivképző anyaga, A beszéd- és értelemgyakorlat szivképző anyaga, A csoportosításról, Az iskolai napló, A tanító működése az iskolán kívül, Az iskola és a közegészségügy (pályadíjat nyert), stb. Ezenkívül a Herbart-Ziller-iskola működését és alapelveit ismertette: A tananyag kiválasztása, Az anyagi fokozások, Theoria és praxis (1892.) stb. czikkekben.
Munkái:
1. Az iskolai vizsgálatokról. Eger, 1888.
2. Önképzésünk akadályai. Tanulmány. Nagyszombat, 1890.
Horváth Ignácz Könyvészete 1890. és önéletrajzi adatok.