iskola igazgatótanár, zsolnai származású volt és ott tanult 1672-ig; a vallásüldözés elől Boroszlóba ment, hol a tudományoknak élt; 1676. szept. 24-től a vittenbergai egyetem hallgatója volt és néhányszor Kalow és Quenstedt alatt vitatkozott. Midőn hazájába visszatért, megválasztották az eperjesi ág. ev. kollegiumhoz a költészet tanárának; innét elüzetvén, Breznóbányára ment rektornak, hol két év mulva hasonló sors érte. Nyomorúságában Nyustára ment és ott a nemes ifjakat tanította s különösen a Kubinyi család kegyelméből élt. azután Nehreben (Nagy-Őr, Szepesm.), majd Korponán lett rektor, hol 14 évig működött, midőn ezen állását Hellenbach Gottfied báró unszolására a körmöczbányaival cserélte föl; itt volt 1707-ig, mikor rektornak Lőcsére hivták, hol 1722. aug. 1. meghalt.
Munkái:
1. Colloquium pretiosae morti in conspectu Dei Danielis Mazarii adnexum...
2. Carmen Joanni Mollero practico Epperiensi, occasione coniugii eius anno 1682. sub. titulo: Medice cura te ipsum dedicatum...
3. Carmen emortuale, dum celsissimus Princeps Georgius Fridericus, dux Würtembergicus in fatali Cassoviensi obsidione, globo tormenti ictus, die 17. Octobr. gloriose occumberet (1689.)...
Klein, Nachrichten I. 78. II. 134. l.
Bartholomaeides, Memoriae Ungarorum 184.
Fabó, Monumenta I. IV.