kir. posta- s táviró felügyelő Budapesten, szül. 1843. nov. 6. Turkeviben Jász-Kun-Szolnokmegyében, hova elődei a 17. század végén Zádorfalva községéből származtak; tanult Kisújszálláson, Késmárkon, Debreczenben és Nagyváradon; de a magyar alföldet 1863-ban a rendkivüli szárazság által ért csapás szüleitől elvonta a taníttatására szükséges költséget; kénytelen volt tanulását félben hagyni s Fugyi-Vásárhelyen, majd Élesden és Furtán népiskolai tanító lett. Az alkotmány visszaállítása után a magyar távirda-igazgatás által hirdetett táviró-tisztképző tanfolyamra iratkozott be s azt 1871-ben elvégezvén, államtávírói szolgálatba lépett, hol a táviróintézetnek a postával 1887-ben történt egyesítése óta mint posta- s távirófelügyelő működik a fővárosban.
A 60-as években az Irányi Dániel által szerkesztett Magyar Ujságba irt apróbb czikkeket és tudósításokat; a 70-es években a Debreczeni Ellenőr és Debreczen cz. lapokba vezér- és tárczaczikkeket; a 80-as években a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterium által a táviróintézet alkalmazottai számára kiadott. Távirászati Közleményekbe irt szemléket, apróságokat a távirás köréből, czikkeket: A Meidinger elemek állandóinak változásairól, A másodrendű elemek elmélete, Az electrotechnika tanügye, különös tekintettel a telegrafiára; a Természettudományi Közlönybe (1884.): A villámhárítókról; a telegrafiát illető közérdekű czikkeket a P. Lloydba; állandó munkatársa volt minden szaklapnak, mely a telegrafiával foglalkozott.
Munkája: Jegyzetek a mágnesség és elektromosságról különös tekintettel a telegrafiára. Bpest, 1887.
Szerkesztette a Távirda Közlönyt 1878. januártól májusig Rácz Sándorral együtt. (Több czikket és tárczát irt a lapba.)
Horváth Ignácz Könyvészete 1887. és önéletrajzi adatok.