1848-49-iki honvéd és olasz ezredes, szül. 1815-ben Vingán Temesmegyében; jogi tanulmányokat végzett és váltótörvényszéki ügyvéd lett; 1848-ban a Gál László nemzetőrségi őrnagy által az Arad- s Zarándmegyékben fellázadt oláhok ellen fölállított katonai rgötönítélő biróságnál mint hadnagy-hadbiró működött (okt. 23-tól nov. 12-ig; mely idő alatt 44 rumént itélt halálra s ezzel ottan rendet csinált). Azután a magyar hadseregben mint Gál László segédtisztje kapitányi ranggal egész 1849. júl. végén történt megsebesíttetéseig szolgált és ez időben részt vett a bajmaki, zentai, szentiványi, kovili, kacsi, kameniczi s nagy-kátai ütközetekben; egyike volt legvitézebb honvédeinknek. Az osztrák haditörvényszék 1852. aug. 14. Pesten tiz évi várfogságra itélte s hat évig ült börtönben Josefstadtban; innét 1959 őszén szabadon bocsáttatván, egyideig Pesten a magyar kertészeti társulatnál talált alkalmazást; azután Bukaresten át külföldre vándorolt s Olaszországban 1860-ban a Garibaldi hadseregében szolgált, hol ezredesi rangot nyert és a volturnói ütközetben lábát vesztvén, olasz nyugdíjból élt előbb az astii rokkantak házában, később Pistójában, hol 1889. aug. végén 74 éves korában meghalt. Kossuthnak hű barátja s vigasztalója volt, kit gyakran fölkeresett Turinban. Az olasz vitézségi éremmel, a savoyai katonai lovagrenddel és a szent Móricz lovagkeresztjével is ki volt tüntetve.
Czikkeket irt a M. Gazdába (1859. Kisérleti telkek községek számára, 1861. Cselédjavító egyletek), az Aradi Hiradóba (1859. Az államgazdászat jelenlegi álláspontja), a Hazánk és a Külföldbe (1872. A középkori kereskedelem), a Vasárnapi Ujságba (1872. Jelenkori földrajz, Boccardo felolvasásaiból); az olasz lapokba is irt néha magyar érdekű czikkeket.
Munkája: A föld és fokozatos meghódítása. A földrajz és kereskedelem története 24 előadásban. Boccardo Jeromos után ford. Pest, 1872. (Ism. Bud. Szemle 1873. Hunfalvy János.)
Kéziratban egy nagyobb közgazdasági munkája, melyet Aradra Bettelheim testvéreknek küldött volt, elveszett.
M. Hirlap 1852. 852. sz. (Haditörv. ítélet.)
Petrik Könyvészete.
Hazánk és a Külföld 1871. 40. 41. sz. arczk.
Nép-Zászlója 1888. 50. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1889. 36. sz.
Fővárosi Lapok 1889. 251. sz.
Koós Ferencz Emlékezései II. 359. l. és lovag Óvári Lipót szives közlése.