bölcseleti doktor, a Kisfaludy-társaság tagja, szül. 1822. okt. 25. Pozsonyban szegény zsidó szülőktől; a kis Dux, ki születése s helyzete annyi hátrányához még apró és formátlan termetet s tetszetlen alakot is nyert a mostoha sorstól, már gyermekkorában kivált szorgalmával és észbeli tehetségével. A tudás olthatatlan szomjával vetette magát arra, a mit akkor egy zsidó iskolában tanulni lehetett; de még nem volt tiz éves, mikor azt már mind kitanulta s a maga erején kezdett tanulni, olvasni a mi keze ügyébe esett. Atyja bátorságot vett magának, a 13 éves gyermeket egy izben Deák Ferencznek, ki akkor az 1832-36. pozsonyi országgyűlésen jelen volt, bemutatni. Deák, ki jó indulattal fogadta a látogatást, megvizsgálta a gyermeket s különösen a földrajzból adott feleletei annyira megtetszettek neki, hogy három ezüst huszassal, a mi akkor nagy pénz volt, kivált egy szegény fiunak, megajándékozva bocsátotta el magától. Más kalmárszellmü fiunak ez üzleti tőke lett volna, de a kis Dux könyveket és irószereket vásárolt a három huszason és folytatta tanulmányait; később is mindig szegény ember volt, a ki csak a szellemi élet kincseivel kereskedett s azokból csinált forgalmat magának és a világnak. A gymnasiumot szülővárosában s Győrött, ezután a pozsonyi akadémiában a két bölcseleti s ugyanannyi jogi tanfolyamot végezte. Midőn Pozsonyban, az országgyűlés tagjai s az országgyülési ifjuságnak e városban tartózkodása következtében, a magyar szó mind gyakoribb lett, D. is lassanként annyit megtanult magyarul, hogy szótár segítségével képes volt, egy és más kis magyar czikk fordítására. Bő alkalma jutott erre, midőn Neustadt Adolf 1847-ben Pozsonyba jött és a Pressburger Zeitungot átvette. Később a verskezelésben is gyakorolta magát és magyar költeményeket is fordítgatott az említett lapba és annak melléklapjába a Pannonniába. 1848-ban, mikor az első zsidó üldözések kezdődtek s a magyarországi zsidóság a sajtóban is német és osztrák szellemmel s magyartalansággal vádoltatott, ő, kiben már akkor magyar szellem s hazafias érzelem élt, bátran és erélyesen kelt hitsorsosai védelmére. Tanulmányainak folytatására 1849-ben Bécsbe ment, hol az egyetemen bölcseletdoktori oklevelet nyert. De e mellett és azután kizárólag az irodalomnak élt. Az Oesterreichische Zeitung mellett Warrens Konrád alatt kapott alkalmazást. 1852-ben a reakczió miatt kénytelen volt Bécset elhagyni; hazament szülővárosába s ott részint mint póttanár a városi reáliskolában, részint mint iró (ujra a Pressburger Zeitung mellett) két évig működött; mire Bécsbe hivatott a Wandererhez, onnét pedig 1855-ben a Pester Lloydhoz. Azontúl ennél működött, még azon egynehány évet sem egészen kivéve, mely alatt az Ungarischer Lloyd munkatársa volt és asz 1865. évet sem, melyet Bécsben töltött a General-Correspondenz mellett, a mely kőnyomatú lap akkor egyik főközlönye volt a Deák húsvéti czikke által megindított kiegyezési törekvéseknek. Ez időben még nem volt annyira birtokában a magyar nyelvnek, hogy magyar iró lehessen; de feladatúl tűzte maga elé, hogy a magyar irodalom ismertetésére s terjesztésére műfordításokkal és bírálati tanulmányokkal hasson. Irodalmi működésének ez ága a legterjedelemesebb, leghasznosabb, s ezzel tette a legkiválóbb szolgálatokat irodalmunknak. Dux volt az első, ki Petőfit német fordításban bevezette a külföldi irodalomba; ezen első kisérletei is hűség és értelem tekintetében becsesek és nem is voltak hatás nélkül; fordított még Eötvöstől, Vörösmartytól, Aranytól, és ujabb költőink közűl is számosaktól. Nem kevesebbet használt irodalmunknak ismertető tanulmányaival, birálati, életrajzi s egyéb czikkeivel, melyeket német lapok és szemlék, különösen pedig lexikonok számára készített. Ez érdemeiért 1867-ben külső tagjának választotta őt a Kisfaludy-társaság, melyben 1868. febr. 5. A szinészet mint közügy különös tekintettel a népszinműre cz. értekezéssel (mely a társaság Évlapjainak uj folyama IV. köt. jelent meg) foglalta el székét. Ezzel mint magyar iró lépett föl és A bohózat elmélete cz. munkájával (mely u. ott jelent meg) a kitűzött 40 arany pályadíjat nyerte el, mire a társaság 1870. jan. 26. belső tagjának választotta; mint ilyen 1871. okt. 25. a Darwinismus és szépészet cz. munkájával (u. ott. VII. k.) foglalt széket. Mint a német nyelvű, de alkotmányos szellemű Pester Lloydnak állandó belmunkatársa e lapnak irodalmi, szépművészeti s különösen akadémiai és szinházi rovatának vezetője, annyit használt irodalmunknak s az izlésnek, mint kivüle kevesen. Dux sohasem volt egészséges; gyönge testalkatát már születésével hozta magával; gyermekkora óta nélkülözésekkel, az élet fentartásának nehéz gondjaival küzdve, túlfeszített munkával keresve mindennapi kenyerét, teste ápolására, kényelem és pihenés keresésére sem módja, sem ideje nem volt soha. Idő előtt megöregedett; azután nagyobb bajok is járultak a munka s fáradság által megtört testének végkép megrontásához. Súlyos szervi betegségek előbb szobájába zárták, majd ágyba vetették; hiába keresett enyhébb éghajlatot. Megtörve, betegen is még mindig dolgozott; még pár nappal halála előtt néhány bölcseleti gondolatot küldött a Pester Lloydnak, mely azokat halála utáni nap közölte. Meghalt 1881. nov. 20. Budapesten. A sírnál Falk Miksa mondott megható bucsút. A Kisfaludy-társaságban 1882. febr. 22. Sturm Albert tartott fölötte emlékbeszédet. A pozsonyi Toldy-kör 1882-ben szülőházát emléktáblával jelölte meg, mely ünnepélyen a Kisfaludy-társaság is képviselve volt.
Az említett czikkein kivül megjelentek tőle dolgozatok a Pressburger Zeitungban (1848. 36. sz. Freiheit, Gleichheit, Brüderlichkeit), a Szépirodalmi Közlönyben (1857. A szerelem világtörténeti kifejlődése, 1858. A lángész, A magyar népszinműről), a Nefelejtsben (1859. Schiller Fridrik életéből; 1861. kritikák); a Divatcsarnokban (1861. könyvismertetés); a Hölgyfutárban (1860. 88. sz. Nehány szó Faust előadásáról, Naplójából utirajzok), az Illustr. Israel. Jahrbuchban (1859. Drei Richtungen, Ein Ziel, Aus Pressburg); a Pest-Ofner Zeitungban (1860. 136. sz. Berzsenyi: Romlásnak indult hajdan erős magyar czímű ódája németűl és a költőről emlékezés); a Jogtudományi Közlönyben (1868. Esküdtszék és élczlapok), a Fővárosi lapokban (1868. A szinészet mint közügy, 1878. Ki volt Rousseau magyar barátja?); a Reformban (1870. 71. sz. A nemzeti szinház országos állása és jogosultsága); az Athenaeumban (1873. A régi és az uj hit, 1874. Dr. Mäuslein Peregrinus, elbeszélés, eredetileg németűl adatott ki); a Budapesti Szemlében (VIII. 1875. Könyvismertetés, X. A szinészet mint közügy különös tekintettel a népszinműre); a Kisfaludy-társaság Évlapjaiban (X. 1874. A komikum lélektana és a nevetés élettana, XIII. 1877. Steinacker Gusztáv emlékezete, XV. 1879. Kisfaludy K. levele Csapó Dánielhez), az Életképekben (1876. Diogenes nagybátyám Mandel Dávid), a bécsi Literaturblattban (1878. Die Werther-Periode in der ungarischen Literatur); a Pester Lloydban (1878. máj. 11. Der Alcibiades von Budapest: Kármán Józsefről, 1879. 256. 258. sz. Bei Széklern und Sachsen) sat. 1880. 34. sz. Das Grabmal des Gelehrten (Bolyai), a Századokban (1878. Messerschmidt Xav. Ferencz szobrász életrajzához, 1881. 322. sz. Gedanken von A. Dux, a P. Lloyd számára hátrahagyott kéziratából), a Literarische Berichte aus Ungarn-ban (1877. Die ungar Dichtung der Gegenwart, 1878. Die Kirchenkunstdenkmale Neusohls, Michael Vörösmarty, 1879. Ungar. Roman- und Erzählungsliteratur der Gegenwart, Eduard Szigligeti, Ungarische Belletristik, 1880. Stefan Toldy), az Ország-Világban (1880. Gotthard Gergely a székely regélő); irt még a P. Napló, Ueber Land und Meer, Gartenlaube s Fliegende Blätter cz. lapokba. Még lexikografiai uton is ismertette hazánk viszonyait; igy a Meyer Konv. Lexikon 3. kiadása s a Spamer Ottó által Lipcsében kiadott Illustrirtes Konversations-Lexikon der Gegenwart számára is ő irta a magyar életrajzokat.
Munkái:
1. Ausgewählte Dichtungen von Petőfi. Wien, 1847.
2. Der Zerfallene. Roman von Laidslaus Kelemenffy. Aus dem Ungarischen. Pressburg, 1847. Két kötet.
3. Der Bauernkrieg in Ungarn 1514. Historischer Roman von Baron Joseph Eötvös. Aus dem Ungar. Pest, 1850. Három kötet.
4. Zur ungarischen Frage, von Anton von Zichy. Aus dem Ungar. Wien, 1850.
5. Ungarische Dichtungen. Pressburg. u. Leipzig. 1854. (Petőfi és Lisznyay költeményeiből, egy terjedelmesebb verses előszóval, melynek a szerző némi önéletrajzi tartalmat is adott.)
6. Die Bucanier. Aus dem Französischen nach Paul Duplessis. Pressburg, 1854. Öt kötet.
7. Ein ungarischer Nabob. Roman von Moritz Jókai. Aus dem Ungar. Pest, 1856. Négy kötet. (Belletr. Lesekabinet der magyar. Literatur.)
8. Der alte Infanterist und sein Sohn der Husar. Charakterbild mit Gesang in 5 Akten, nach Josef Szigeti's ungar. Volksstücke: A vén bakancsos és fia a huszár frei bearbeitet. Wien, 1858.
9. Bánk-Bán. Drama in 5 Akten von Joseph Katona. Aus dem Ungar. metrisch übersetzt. Leipzig, 1858.
10. A magyar nemzeti muzeum. Pest, 1857. (Utmutató ennek műkincsei gyűjteményeiben. Ism. M. Sajtó 1856. 283. sz.)
11. Das National-Museum. Eine Skizze. U. ott, 1858.
12. Die Schwestern. Roman von Baron Joseph Eötvös. U. ott, 1858. Két kötet. (Belletr. Lese-Kabinet der magyar. Literatur.)
13. Mein Reisetagebuch, von Lilla von Bulyovszky. Aus dem Ungar. U. ott, 1858.
14. Dichtungen von Johann Arany. U. ott, 1861. (Keveháza s Katalin fordítása.)
15. Ungarische Dorfgeschichten. Von Joseph Freiherr von Eötvös. Aus dem Ungar. Wien und Leipzig, 1862. Két kötet.
16. Frauen vor dem Spiegel, von Paul Gyulai. Aus dem Ungar. Pest, 1864.
17. Koronázási Emlékkönyv. U. ott, 1867. (A szöveget Falk Miksával együtt irták.)
18. Auf Ludwig Kossuth's neuere Briefe, von Michael Horváth. Aus dem Ungar. U. ott, 1868.
19. Deutsch-Ungarisches. U. ott, 1871. (Eredeti beszélyek.)
20. Schrvarze Diamanten. Roman von Moritz Jókai. Aus dem Ungar. U. ott, 1871. (Névtelenül.)
21. Gesammelte Werke von Josef Freiherr von Eötvös. Aus dem Ungar. Wien, 1872. (Der Karthäuser. 6. kiadás a szerző életrajzával Dustól. 7. k. U. ott, 1878. Der Dorfnotär. 3. kiadás. Gedanken 3. kiadás.)
22. Für den Glanz des Hauses, von Freiherr Joseph von Eötvös. Wien, 1873. (A szerzőnek bevégzetlen regénye, melyet D. befejezett.)
23. Der letzte Herr eines alten Edelhofes, von Paul Gyulai. Aus dem Ungar. Leipzig, 1874.
24. Melanchtons Beziehungen zu Ungarn, von Wilhelm Fraknói. Deutsch von... Bpest, 1874.
25. Graf Stefan Széchenyi und seine hinterlassenen Schriften, von Graf Melchior Lónyay. Aus dem Ungar. U. ott, 1875.
26. Über unsere öffentlichen Angelegenheiten. Die Bankfrage, von Graf Melchior Lónyay. Aus-dem Ungar. U. ott, 1875.
27. Geschichte der Stadt Neusohl, von Arnold von Ipolyi. Aus dem Ungar. Wien, 1875.
28. Vallás és tudomány. Bpest, 1876.
29. Die geschichtliche Entrvickelung des Gewerbwesens in Ungarn, von Arnold Ipolyi. Aus dem Ungar. U. ott, 1877.
30. Geschichte und Restauration der kirchlichen Kunstdenkmale in Neusohl, von Arnold Ipolyi. Aus dem Ungar. U. ott, 1877.
31. Aus Ungarn. Leipzig, 1879. (Irodalmi és művelődéstörténeti rajzok. Ism. Figyelő VII. Ellenőr 1880. 427. sz.)
32. Ein alter Schauspieler, von Paul Gyulai. Aus dem Ungar. U. ott, 1879.
Pestre kell menni cz. vígj. 1 felv. 1859. ápr. 15. adták a pesti nemzeti szinházban; Szigeti József Vén bakancsosát lefordította németre s a budai arénában előadták 1858. ápr. 5.; Jókai Dózsa Györgyét is lefordította 1858-ban egy bécsi szinpad számára.
Szerkesztette 1860. júl. 31-től aug. 31-ig a Pesti Kereskedelmi Lapot, melyet a pesti hites alkuszok testülete adott ki németűl is Pester Geschäftsblatt czímmel.
Kertbeny, Album hundert ungar. Dichter. 1854. 532. l.
Hölgyfutár 1858. 20. 77. 168. sz.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Uj F. III. 34. V. 18. XVIII. (Sturm Albert.)
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Moenich és Vutkovich, M. Irók Névtára 321. l.
M. Lexikon VI. 173. l.
Magyarország és a Nagyvilág 1879. 40. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1881. 48. sz. arczk. (Szász K.)
1881: Pester Lloyd 321. sz. (Neményi A.) 266. sz. esti k. Fővárosi Lapok 266. 267. 271. 276. (D. szülőháza. Vutkovich.) Pesti Hirlap 321. (Mikszáth.) 322. Pesti Napló 320. 321. Ellenőr 585. 587. (Halász Sándor.), 588. Hon 320. Egyetértés 321. 323. Függetlenség 321. Budapesti Hirlap 158. 160. sz.
1882: (D. emlékünnepe Pozsonyban) Pesti Napló 119. sz. s a többi helyi s napilapok.
Jeschurun 1882. 3. sz. és gyászjelentés.