Kezdőlap

Esztei Ipoly,

ferrarai herczeg és esztergomi érsek, Beatrixnak Mátyás király második nejének unokaöcscse, szül. 1482. és Mátyás 1487. jan. alig öt éves orában kinevezte esztergomi érsekké, de III. Incze pápa csak évek mulva egyezett bele ebbe a szokatlan kinevezésbe s VIII. Sándor pápa 12 éves korában szerpapbiborossá tette. 1497. decz. 20. lemondott az esztergomi érsekségről és átment egri püspöknek. Leszámítva azt, hogy Egerben 1512-ben egy zsinatot tartott, alig tartózkodott székvárosában, hanem otthonában Olaszországban időzött. 1520-ban néhány napra még meglátogatta kedvencz helyét, Felső-Tárkányt; innét csakhamar Ferrarába utazott, hol azon év szept. 3. meghalt.

Gyakorlott verselő volt és számos egyházi s világi költeményt irt. Ezeken kívül olasz nyelven adott ki egy munkát a Tengeri ütközetről, melyet Coelius méltónak tartott arra, hogy latinra fordítsa.

Nyáry Albert báró ismertette számadási könyveit: Az esztergomi érsekség és egri püspökség számadási könyvei a XV. és XVI. századból (Századok 1867.) és A modenai Hyppolit-codexek (u. ott, 1870., 1872., 1874.) Arczképe az egri érseki lyceum képtárában látható.

Egyetemes M. Encyclopaedia VIII. 76. l. (Fraknói Vilmos.)

Zelliger, Esztergom-Vármegyei Irók 37. l.

Koncz Ákos, Egri Egyházm. Papok az Irodalmi téren 75. l.