főhadnagy és városi pénztárnok, F. Mihály és Nagy Mária fia, szül. 1766. jan. 6. Debreczenben; iskoláit szülővárosában kezdte meg; 1779-ben befejezte a gymnasium VI. osztályát. 1781. ápr. 20. a törvényeket aláirta (subscribált), az az alávetette magát a kollégium törvényeinek s ezek értelmében a tanárok iránt engedelmességre és hűségre kötelezte magát; ezzel egyúttal a felsőbb iskola hallgatói közé lépett; tanárai voltak: P. Szathmáry István, a hires Hatvani István, Varjas János és Sinai Miklós. Azonban a fiú, valami mellőztetés miatt, összezördült tanáraival és 1782. ápr. 16. beállott a 84. lovas ezredbe önkéntes közlegénynek; ott volt századával a török háborúban; de nem vett az egész hadjáratban részt, mert ezrede csak mint kisegítő rendeltetett Moldvába az 1790. év tavaszán; F. részt vett a franczia háborúban is s a Rajnánál harczolt, s ekkor rövid idő mulva főhadnagyi rangot nyert. Azonban szelid, csendes, magába vonult természete nem igen kedvelte a harczi életet és 1796-ban örömmel vált meg a megunt rossztól. Katonáskodása idejéből jellemét a legszebb szinben feltüntető adatkát ismerünk. Egy franczia városban a megszálló osztrák csapatnak szabad sarcz volt engedve. F., a ki e csapatban volt, egy uri házhoz ment be, hol közeledtére rémülettel voltak eltelve; de az udvarias katona köszönt, megpillantotta a könyvtárt s egy könyvet vett ki; leült és olvasott a sarcz idő leteltéig; ekkor visszateszi, meghajtja magát s távozik. A meghatott házi úr a hála könyűivel sietett utána s legalább emlékül arany órájának elfogadására kényszeríté a nemes lelkű ellenséget. Később nyugalomba lépett és szülővárosába tért vissza, hol a mezei gazdálkodásnak élt és mint városi s kollegiumi pénztárnok hivataloskodott. Családi életéről nagyon keveset tudunk; feleségül birta Weszprémi Istvánnak, a hires debreczeni orvosnak egyik leányát, a ki gyermek nélkül nemsokára özvegyen hagyta, mire F. egyik nővére társaságában lakott. Különösen szerette a botanikát és e mellett verselgetett. A füvészetre két sógora Földi János és Diószegi Sámuel buzdították. 1807-ben egyházi gondnokká is megválasztották. A debreczeni körnek is tagja volt; Csokonai csaknem mindennapos volt F. házánál és Kazinczyval jó barátságban élt és vele levelezett. Kazinczy, Csokonai munkáinak kiadásánál Fazekast választá maga mellé szerkesztő társul; az ebből keletkezett Arkadiapörben, mely a Hazai s Külföldi Tudósításokban évekig tartott, a debreczeni közvéleményt F. képviselte s ő harcolt a lapban Kazinczy ellen, habár névtelenül. Fábián Gábor szerint a Mondolat irásában is volt része. Utolsó éveiben nagyon elbetegesedett, a katonaság okozta csúzos bántalmakhoz még makacs gyomorbaj is járult. Meghalt 1828. febr. 23. Debreczenben. Budai Ezsaiás mondott fölötte gyászbeszédet. 1865-ben a pesti egyetem botanika tanára az itteni füvészkertben az ő és Diószegi emlékezetére szerény csepkőtalapzaton egyszerű rövid oszlopot emelt: Diószegi és Fazekas 1865. felirattal.
F. indította meg a Debreczeni kalendáriumot, melyet haláláig szerkesztett; itt közölte néhány versét rendesen F. M. alájegyzéssel.
Munkái:
1. Magyar füvészkönyv, mely a két magyar hazában találtatható növényeknek megismerésére vezet, a Linné alkotmánya szerént. Debreczen, 1807. Két rész. (Diószegi Sámuellel dolgozta ki.)
2. Orvosi füvész-könyv mint a magyar füvészkönyv praktikai része. Debreczen, 1813. (Neve ugyan nem fordul elő a czimlapon, azonban, hogy neki is része volt benne, kételkednünk nem lehet, miután ez kitünik az előbbeni munka előszavából. E két munka megállapította a magyar füvészet nomenclaturáját, mely a magyar nyelvészek előtt mai napig is irányadó; a szerző ugyanis fölhasználta a népies elnevezéseket és ha szükséges volt, alkotott ugyan új neveket, de mindig népies gyökökből vagy népies észjárásból és a növény tulajdonságaiból merítve.)
3. Ludas Matyi, egy eredeti magyar rege négy levonásban. Mi ezen Ludasnak az ára? Ő biz az apja Lelkének sem alább hármát, egy kurta forintnál. 1815-dik Esztendőben. Hely n. Ez első kiadás, mely rendkivül nagy ritkaság, úgy hogy még Toldy sem ismerte, gyűjteményemben megvan; ezen kiadás Bécsben a szerzőnek tudta nélkül jelent meg; a szerző kezébe jutván, 1815. nov. 15. levelet irt Kerekeshez Bécsbe (az eredeti levél-gyűjteményemben), melyben tudatja vele, hogy a Ludas Matyit még 1804-ben irta ugyan, de miután az 1805-ben Kazinczynak tetszését nem nyerte meg, nem szánta kiadásra s most restelvén a dolgot, ujra átdolgozta s Kerekes előszavával (1816. jan. 12.) jelent az meg 1817. jún., F. M. kezdőbetűkkel a czimlapon, mint második megjobbított kiadás, 8 rét egy íves füzetben négy fametszettel, rajzolt boritékkal és 36 kron árulták. «Minden ebből bejövendő pénzt» mint a mellé ragasztott Hiradás tudtúl adja, a kiadó a szombathelyi s körmendi tűzkárosultak fölsegélésére fordította; 3. kiadás, Buda 1831. Ezután sok kiadást ért és a ponyvára kerülve eljutott a nép közé. A Vasárnapi Ujság is kiadta 1884-ben az eredeti rajzokkal és Mátray Lajos Szatmárt, 1891. (Sok hibával. Ism. Sebestyén Gyula az Egyet. Philol. Közlönyben). Balogh István szindarabot irt belőle, melyet többször adtak elő, utoljára 1872-ben Pesten a Miklósi társulata; ebből dolgozta Tatár Péter: Ludas Matyi élete és kalandjai. Tündéries szép historia 13 képpel cz. munkáját.
4. Csillag óra, melyből a ki a jelesebb álló csillagokat esmeri, az esztendőnek minden tiszta éjjelén és annak minden részeiben, megtudhatja, hány óra és fertály légyen. Debreczen, 1826.
5. Fazekas Mihály versei. Öszveszedte Lovász Imre. Pest, 1836.
F. M. irta az ev. ref. énekeskönyvében a 127. éneket. Versei közül még életében megjelent egy a Hebe-ben (1825.) és halála után Ináncsi Pap Gábor többet közölt a Koszorúban (1830.); ismeretlen verseit kiadta Mátray Lajos, F. élete és munkáiban (Debreczen, 1888.), a ki több idegen költeményt is neki tulajdonít.
Levelei Debreczenből Kazinczy Ferenczhez, 1805. aug. 20. (Kazinczy Levelezése III.), Kerekes Ferenczhez 1815. nov. 24. (Delejtű 1859. 286. l.), Fodor Gerzsonhoz 1826. ápr. 22. a Figyelőben (V. 1878.).
M. Kurir 1828. I. 18.
Hazai s Külföldi Tudósítások 1828. I. 20. sz.
Tudom. Gyűjt. 1828. 223. l.
Jelenkor 1840. 90. sz.
Társalkodó 1840. 98. 99. sz. 1841. 12. 13. sz.
Toldy Ferencz, Költészet Története 405.
Csokonai Album 42. 223. 239. l.
Kazinczy Ferencz, Pályám Emlékezete 52. 53. l. (Nemzeti Könyvtár III.) és M. Pantheon 379. (Nemzeti Könyvtár, XXXVI.)
Egyetemes M. Encyclopaedia VIII. 185. l. (Vass József.)
Figyelő I. 1876. 18. IV. 127. V. 1878. 5. l.
Kálmán Farkas, Éneklő kar. Bpest, 1880. 19. l.
Fővárosi Lapok 1888. 300. sz. (Id. Szinnyei József, F. M. és Ludas Matyija, különnyomatban is); 307. 308. 321. 324. 341. sz. 1889. 43. 46. sz.
Egyetértés 1888. 333. sz.
Mátray Lajos, F. M. élete és munkái. Debreczen, 1888.
Beöthy Zsolt, M. Nemzeti Irod. Tört. Ismert. I.
Bud. Hirlap 1890. 129. sz.
Petrik Bibliogr.
M. Könyvészet 1890.