ev. ref. lelkész, szül. 1796-ban Mezőberényben, (Békésm.), a gymnasiumot Hódmezővásárhelyen, a felső iskolákat pedig a debreczeni kollegiumban végezte; a német nyelv megtanulása végett, mint nevelő, egy évet töltött Szepesmegyében; azután a jászkiséri egyházban rektor lett. Két év mulva theologiai tanulmányainak folytatása végett Bécsbe ment és az ifjú Csernovics Péter nevelésével bizatott meg. 1826-ban a hódmező-vásárhelyi egyház hivta meg lelkészének, hol 1863. szept. 24. meghalt. A népnevelés terén fejtett ki nagy buzgalmat és egyik főérdeme, hogy a szegedi reformált egyházat újra létrehozta.
Munkái:
1. Rövid halotti beszéd, melyet néh. nemz. Berecz Péter ur holttestének koporsóba tétele alkalmatosságával H.-M.-Vásárhelyen 1843. eszt. jan. 22. tartott. Szeged, 1843.
2. Kisértetek. Rövid történetek az igazság országából. Wagner Sámuel után ford. Szeged, 1843.
3. Gyászima, melyet Magyarország szeretett agg nádora fenséges főherczeg József végtisztességtételére készített, s febr. 24. 1847-ben elmondott. Szeged, 1847.
4. A szegedi Phoenix, vagy az ujra éledő helvét hitvallású egyház. Szeged, 1855. (2. kiadás Szeged, 1856.)
Toldy Bibliogr. (Tudom. Tár 1844. 501. l.).
Protestáns Képes Naptár 1865. 59. l.
Petrik Bibliogr.