községi tanító, szül. 1864-ben Temesvárt; a tanító-képességi vizsgálatot 1883-ban Aradon tette s ekkor Aninára az osztrák-magyar államvasut-társaság kegyúri népiskolájához nyert meghivást. 1888-ban a nagybecskereki községi népiskolához, 1889-ben ugyanott az alsó fokú ipariskolában választották meg. 1892-ben polgári iskolai képesítő vizsgálatot tett és azóta ott működik. 1893-ban a Torontál (politikai napilap) szerkesztőségében nyert alkalmazást és átvette a Torontálmegyei Tanügy szerkesztését. Évről-évre nagyobb tanulmányutakat tett, bejárta hazánkat, Ausztriát, két izben egész Németországot és Svájczot; utazott felső Olaszországban, Francziaországban, Szerbiában, Bulgáriában és Törökországban.
Irói munkásságát 1883-ban kezdte mint az Oravitzaer Wochenblatt és Reschitzaer Zeitung munkatársa; később a Dettaer Zeitungnak volt munkatársa, majd a Torontál, Gross-Becskereker Wochenblatt és a Südungarische Grenzbote számára irt. Nagyobb tevékenységet a paedagogiai irodalomban fejtett ki mint a M. Paedagogiai Szemle és a Tanítók Szava belső munkatársa, valamint a Népiskola-Volksschule, Ungarischer Schulfreund, Népnevelők Lapja, Tanügy és Néptanoda dolgozótársa. Számos hirlapi czikkein kívül, melyek nagyobbrészt névtelenűl, vagy G., g. és Márkus aláirással jelentek meg, irt kisebb elbeszéléseket, útleirásokat, de főleg paedagogiai értekezéseket, melyek közűl figyelmet keltett: A tanítók fizetése a multban és jelenben cz., melyet a legtöbb tanügyi lap átvett (igy a pozsonyi Kalauz 1893.) Több czikke van a M. Paedagogiai Szemlében (1890. Népoktatási reformtörekvések, A tanítók szolgálati szabályzata.) Programmértekezése a nagybecskereki községi népiskola Értesítőjében (1891. A pályaválasztás, német szöveggel is), a Tanító-egylet Évkönyvében (Temesvár, 1891. A nagybecskereki tanító-egylet története.) Ezeken kívül számos paedagogiai és ismeretterjesztő népszerű előadást tartott a tanítói és közművelődési egyesületek gyűlésein.
Önéletrajzi adatok.