a nemzeti szinház nyug. tagja, G. István és ásvai Jókay Zsuzsánna fia, szül. 1811. ápr. 24. Ó-Gyallán (Komáromm.); Losonczon tanult; ügyvédi oklevelet is szerzett, de nem ügyvédkedett. 1834-ben a Kilényi dal-szinész-társulathoz szegődött. A nemzeti szinháznál 1840-től 1861-ig kardalnok volt és kisebb szerepekben is föllépett. Meghalt 1876. jún. 3. Budapesten.
Czikke: A nemzeti szinházról (Hölgyfutár 1862. 66., 67., 90., 98. sz.) Irt még a Böszörményi M. Ujságba polemikus czikkeket álnév alatt.
Ugyanegy személy lehet (miután akkor kívüle más Gózon nevű szinész nem létezett) azon G. Imrével, kinek költeménye jelent meg a Honművészben (1839. 40. sz.) és két fordított szinműve adatott elő, u. m. Testvérek ellenkezése, víggal elegy erkölcsi játék 5 felv. Kotzebué után magyar színre alkalmazta (előadatott Budán 1833. decz. 3. és 1834. ápr. 22.) és a Természet leánya, viggal elegy érzékeny játék Lafontaine A. H. E. után ford. (előadatott Budán 1833. decz. 30., 1834. ápr. 15. és Pesten 1837. decz. 6.)
Honművész 1837. 100. sz.
Egykorú szinlapok.
Gyászjelentés és öcscsének, G. Imrének, szíves közlése.