ügyvéd és nyug. városi tisztviselő, G. János vaskereskedő és Rúhz Mária fia, szül. 1813. nov. 10. Kecskeméten; a gymnasiumot és a bölcseletet a selmeczi ág. ev. lyceumban, a jogot pedig az eperjesi kollegiumban végezte 1835-ben; ügyvédi gyakorlatot Eperjesen a kerületi kir. táblánál, majd a pesti kir. itélő táblánál volt jurátus. 1837. decz. ügyvédi censurát tett. 1839-ben Kecskeméten telepedett le, s miután az ügyvédeskedés nem egyezett meg hajlamaival, rajz- és szépírási magániskolát nyitott. 1848-ban városi pénztárnokká s irodai főnökké választatott meg. A szabadságharcz kitörésekor a Pestmegye által fölállított 2. önkéntes mozgó nemzetőr-zászlóaljba állott és a schwechati ütközetben, Hanswörth falunak rohammal történt bevétele alkalmával, az utczai harczban életveszélyesen megsebesült; sebeiből fölépülvén, a komáromi vár átadásáig mint a 71. honvédzászlóalj századosa harczolt és harmadrendű érdemrendet kapott. 1849. decz. hivatalát a városnál ismét elfoglalta. 1852-ben nőül vette Sántha Károly ág. ev. lelkész és költő nővérét Rozáliát. Kecskemét városát 41 évig szolgálta mint aljegyző, főjegyző, törvényszéki tanácsos, közgyám és jelenleg ugyanott nyugalomban él.
Humorisztikus beszélye jelent meg a Jáczintban (1836), költeménye a P. Divatlapban (1847). 1848-49-ben lelkesítő költeményeket írt, melyek közűl A csonka honvéd, Egy zászlótartó, Guyon sat. a Márczius Tizenötödikében és a Komáromi Lapokban jelentek meg; 1848-ban czikkeket írt a Pesti Divatlapba, tábori leveleket Verbászról a Budapesti Divatlapba s ennek társlapjába a Nemzetőrbe; 1850-től pedig neve s Kecskeméti álnév alatt a Hölgyfutárnak volt munkatársa, hol még 1862-ben is jelent meg egy költeménye; Kecskeméti leveleket írt a Pesti Naplóba (1851. 322., 480., 514. sz. 1852. 689., 696. sz. sat.); a Délibábba (1853) és a M. Sajtóba (1857. 87., 90. sz.); a Müller Gyula Nagy Naptárában A puszták kórója cz. beszélye s Belgrád ostroma 1854-ben cz. korrajza jelent meg; a Vasárnapi Ujságban (1862) egy humorisztikus költeménye van a Főző gazda cz. A Vadász és Versenylap megindultával (1857), mint szenvedélyes vadász ezen lap munkatársa volt húsz évig, hova körülbelől 20 czikket írt, melyekben vadász élményeit, a 125.000 holdnyi vadászterületek ismertetését, azok óriási buczkásait és mocsaras, vadregényes vidékeit írta le kedélyes modorban. Komárom vára 1848-49-ben cz. czikke az Egyetértésben (1884. 215. sz.) jelent meg. 1891-92-ben a kecskeméti lapokban és a Kecskeméti Nagy Képes Naptárban (1893) jelentek meg hattyúdalai.
Munkái:
1. Szépírást tanító. Czélszerű felvilágosításokkal, példányokkal és egy mintalappal népiskolák számára. Pest, 1842. (tömött szöveg és 12 igen szép vonás, magyar és német íráspélda kőbe metszve.)
2. Mit kiván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság, egyetértés. Magyarázata a 12 pontnak. A köznép számára írta a sajtószabadság 6. napján 1848. Pest, 1848. (4000 példányban nyomatott költemény, 4-rét egy levél, mely a nép közt szétosztatott.)
Toldy Bibliogr. (Tud. Tár 1843. XII. 499. l.)
Petrik Bibliogr. és önéletrajzi adatok.