kőnyomdabirtokos és jeles sakkista, 1848-ban a magyar kormány által magyar bankjegyek készítésével bízatott meg és másképen is részt vett az akkori mozgalmakban; 1849-ben Törökországba menekült, hol áttért az izlámra. Sok ideig Aleppóban tartózkodott, míg a politikai viszonyok fordultával ő is visszatért hazájába, hol Pesten csendes visszavonultságban élt. A magyar korona-jelvények elásatását Szemere, Házmán és Grimm vitték végbe. Löventhallal és Szénnel együtt ő képezte azt a triumviratust, mely a párisi sakkörön teljes diadalt nyert. Meghalt 1872. jan. 16. Pesten.
Munkái:
1. Rajzolatok az állatországból. Képes könyvül a természettörténethez... Pest, 1845.
2. Jellacsichiade. Heldengedicht in 4 Gesängen. Pest, 1849.
3. Theorie der nützlichen Künste. Lehrgedicht. Pest, 1849.
Vasárnapi Ujság 1872. 3. sz. (Nekr.)
Petrik Bibliogr.