Grossing (Grossinger) Ferencz Rudolf,
cs. kir. udvari titkár, Grossinger Ferencz városi tanácsos és mészárosmesternek és Dobies Rozáliának fia, szül. 1752. szept. 20. Komáromban (a keresztelési anyakönyvben Grossinger Ferencz Máténak van beírva; nagyatyja Grossing Keresztély Königsbrunban Ausztriában született és a császári hadseregben mint dragonyos szolgált; midőn a katonaságot elhagyta, Komáromban telepedett le, hol mészáros és marhakereskedő volt; ennek fia, Grossing Ferencz Rudolf atyja, vette fel a Grossinger nevet). G. a komáromi jezsuiták gymnasiumában tanult; innét a jezsuita rendbe való belépése után 1770-ben Győrbe s 1771-ben a philosophiára Nagyszombatba küldetett. 1773-ban Budán hitszónok volt. Megtanulta a magyaron kívűl az olasz, franczia, német és latin nyelvet. A rend feloszlatása után Bécsben tartózkodott. 1777. okt. 4. Mária Terézia királynő udvari titkár czímmel 600 frt évi fizetést rendelt neki, azon meghagyással, hogy mellékfoglalkozást keressen magának és mielőtt alkalmaznák, előbb kiismerjék tehetségeit. Mária Terézia halálával (1780. nov. 29.), ő is megfosztatott czímétől és fizetésétől. Ezután csalásokra és szédelgő életpályára adta magát, úgy hogy fogságot szenvedett s a kiállott fogság után 1783. jan. 25. a cs. kir. örökös tartományokból kitiltatott. Azután Obernadban, Majna-Frankfurt mellett, Lipcsében, 1785-ben Halleban és 1786. augusztustól Berlinben tartózkodott; sok könyvet adott ki, melyeket többnyire mások írtak vagy fordítottak, de ő azokat sajátjaként adta ki. Ezen munkákban többször koholt az ausztriai uralkodóház ellen rágalmakat és öndicsőítő hazugságokat. A németországi titkos rózsa-rendnek is ő volt egyik előmozdítója. Végre sok volt már a rovásán, azért elfogatási parancs adatott ki ellene; irományai közt egy felhívást találtak a magyarokhoz, melyben lázadásra szólítja fel őket, több hamis váltót sat. 1788. okt. elfogták; 1789. okt. örökös várfogságra ítélték és Kuffsteinban zárták el, hol meg is halt.
Munkái:
1. Freimüthiger Briefwechsel zwischen zwei teutschen Reichsständen, über Bayerns gegenwärtige Angelegenheiten 1778. Három füzet. (Saját nyilatkozata szerint ezen röpiratát 14 nap alatt írta s miután akkor németül még nem tudott jól, csaknem minden sorában hiba van; ennek daczára egy év alatt 19 utánnyomást ért).
2. Die Souverain, oder die ersten Haupt- und Grundgesetze einer monarchischen Staats. Wien, 1780. (Állítólag a Journal ďEsprit- és a Journal de Santéból plagizálta).
3. Osterwald Petrus, De religiosis ordinibus et eorum reformatione liber singularis, quem e germanico in latinum traduxit, suisque auxit animadversionibus F. R. a G. Wien, 1781.
4. Allgemeines Tolarenz- und Religionssystem für alle Staaten und Völker in der Welt Leipzig, 1784. (Egyik legfontosabb munkája, melyet nyolcz nap alatt írt.)
5. Päbstengeschichte im Grundrisse. Göttingen und Offenbach, 1784. (Szerző állítása szerint 14 nap alatt mondta tollba, még pedig minden segédkönyv használata nélkül; mások állítása szerint Linguet munkájából plagizálta.)
6. Damenjournal. Halle, 1784 és 1785. (Két évfolyam).
7. Die Kirche und der Staat, ihre beiderseitige Pflicht, Macht und Gränzen. Berlin (Frankfurt), 1784. (La chiesa e la Republica dentro i loro limiti cz. munkából plagizálta, illetve fordította).
8. Rede beim Tode Herzogs Leopold von Braunschweig. Halle, 1785.
9. Jus publicum Hungariae unica complexum deissertatione. Halae, 1786. (Helyesebben Pesten Eggenbergernél jelent meg; a szerző állítása szerint Mária Terézia királynőnek 1777. júl. 3. vett megbízásából írta s júl. 30. d. u. 4 órakor tisztán leírva pergamen kötésben átnyújtotta).
10. Statistik aller katholischen geistlichen Reichsstifter in Deutschland. Halae 1786. (I. kötet. Állítólag Straubingeni S. műve, ki, miután G. nem fizetett, a II. kötet kéziratát nem küldte el neki).
11. Grundsätze des Roseninstituts. Halle, 1786.
12. Ungarisches allgem. Staats- und Regimentsrecht. Wien, 1786. (Ez ellen Kaitár József hazánkfia czáfoló munkát írt: Widerlegung des Grossingerischen Erbrechtes in Ungarn 1787. cz., de nem jelenhetett meg, mert a censura tűzre ítélte).
13. Ein Handvoll Schurkereinen und Thorheiten aus dem Tagebuche eines Reisenden Engländers. London (Salzburg), 1786. (Névtelenül).
14. Flora, ein Journal von und für Damen. Halle, 1786. Négy kötet. (Szerző bevallása szerint, ő csak az I. és II. kötetet írta, a III. és IV. pedig L. és J. haltei tanárok).
15. Rosenblatt von und für Damen. Halle, 1786. Két kötet.
16. Monatschrift für Damen. Halle, 1786. júliustól 1787. júniusig. (Ezt a szerző szerint J. és R. hallei tanárok írták és oly rosszúl, hogy maga is szégyenli).
17. Staatenjournal. Nürnberg u. Berlin, 1787. (14 darab; később mások folytatták).
18. Mythologisches Handbuch für Künstler und Kunstliebhaber. Berlin, 1787. (Két kötet, Wadzeck Frigyes fordította francziából; ujabb átdolg. és bőv. kiadása: Lexicon mythologicon cz. H. E. Müllertől, Berlin, 1791.)
19. Lehrreiche Erzählungen. Berlin, 1787. Három kötet, 2. kiadás. Berlin 1793., a 3. kötet ezen cz. alatt is: Scenen zur angenehmen u. nützlichen Unterhaltung von Karl Aug. Ragotzky.
20. Luise von Lilienwald. Eine Erzählung in zwei Bänden. Berlin, 1787. és 1791. (Ezen munka első 1787. kiadása végén Petit és Schöne berlini könyvkereskedése még a következő munkáját hirdeti:
21. Schicksale meines Lebens, hét kötet, ára 6 Rth.; (miután ezt Wadzeck és a többi életírói, ugy a bibliogr. munkák nem említik, könyvészeti czímét nem adhatom.)
22. Die Harmonie oder Grundplan zu einer besseren Erziehung des weibl. Geschlechts, übers. von Karl Rudolf von F. Reutling, 1788. (Névtelenűl).
Kéziratai a m. nemzeti múzeumban: Gedanken über den Allerhöchsten Ortes herabgelangten neuen Finanz-Plan (4rét 40 lap), Vorläufige Gedanken über den etwa zu haltenden ung. Landtag (4rét 56 lap). Maximae status pro regno Hungariae Aug. Imperatori Josepho II. praesentante. (Ívrét 6 lap)
Catalogus Societatis Jesu 1768-1773.
Magyar Merkurius 1788. 3. sz.
Hadi Történetek, Bécs I. 1789. 442. l.
Wadzeck, Friedrich, Leben und Schicksale des berüchtigten Franz Rudolf von Grossing. Berlin, 1789.
Oesterr. National- Encyclopädia II. 427.
Wurzbach, Biogr. Lexikon V. 378.
Figyelő XI. 166.
Petrik Bibliogr. I. II. IV.