budai egyetemi tanár, szül. 1493-ban Feringerben (Vehringen a sváb földön); 1511-ben a bécsi egyetemi anyakönyvbe a «Rhenenses» natiójába felvétetett: Simon Griner de Feringen, 1512. júl. 29. pedig a bölcseleti kar anyakönyvébe: Simon Grinner ex Feringen... pauper; járatos volt a latin, görög és zsidó nyelvben; végre 1520. ápr. G. is felsoroltatik azon fiatal tanárok között, kik szokás szerint engedélyért folyamodtak, hogy az egyetemi könyvtárt használhassák. Miután 1520. nov. 26. a Luther elleni mandatum közzététetett és a vallási villongás az egyetemen a püspöki consistorium és a kormány ellenében megkezdődött, az új vallás ellen felmerűlt ezen kedvezőtlen körülmények indíthatták Grynaeust Bécs elhagyására, mire lakhelyéül Budát választotta, hová őt Brandenburg György 1521-ben Lang János és Winsheimius Vid tanártársaival együtt meghívta az egyetemhez tanárnak. Itten a bölcseletet tanította, mások szerint azonban a görög nyelvet; az sem valószínűtlen, hogy csak egy iskola vezetését vállalta magára; azonban állása nem volt maradandó, mert társaival együtt itt is a Luther által megindított mozgalomhoz csatlakoztak; ekként magokra vonták a főpapság és a király üldözését és 1523 körűl tanszékeiket és hazánkat elhagyni kényszerültek. 1524-ben már Heidelbergben tanárkodott, 1529-ben pedig Bazelban, hol 1541-ben az egyetem rectora lett, de még azon év aug. 1. meghalt.
Jelentékeny részt vett a hitújítás terjesztésében, szintúgy az első hitvallás szerkesztésében. Több görög szerzőt fordított latinra; leveleit Epistolae czím alatt Streuber adta ki 1847-ben Bazelban. Többi munkáit, melyek még életében vagy halála után jelentek meg Németországban, életírói felsorolják; ezek azonban hazánkra nem vonatkoznak.
Weszprémi, Succincta Medicorum Biogr. IV. 308-311. l.
Baseler Taschenbuch 1855. (Streuber tanulmánya Grynaeusról.)
Ábel Jenő, Egyetemeink a középkorban, Bpest, 1881. 44-46., 92-97. l.