Kezdőlap

Gyöngyössy Sámuel,

ev. ref. lelkész, régi nemes családból származott (atyja szintén Gy. Sámuel, anyja Fazekas Zsuzsánna), szül. 1833. nov. 22. Miskolczon (Borsodm.); tanulását a miskolczi ev. ref. lyceumban kezdte, hol 1848-ban írta alá az iskolai törvényeket. A IX. honvédzászlóaljat épen ekkor toborzották Miskolczon és a 15 éves ifjú a sorozó bizottság elé állott, de atyja felmutatta az ifjú keresztlevelét és kihuzatta nevét; 1849-ben azonban, midőn Schlick Felső-Magyarországba tört, ő is beállott a miskolczi (utóbb borsodi) guerillák közé, hol őrmesterségig vitte. A Dehreczen felé induló Görgeit követte; ekkor azonban atyja meghalt, anyja pedig halálos beteg volt; két heti szabadságot kért és nyert; ez mentette meg életét, mert csapatát a debreczeni csatában a kozákok lemészárolták. Még két évig tanult Miskolczon; az utolsó évben Puky Miklós két fiának nevelője volt. 1851-ben Patakra, 1852-ben Debreczenbe ment, hol a szónoklatban Révész Bálint volt a mestere. 1853-ban a hittanszakot bevégezvén, Szikszóra bocsáttatott ki rektoriára, hol egymaga négy osztályú algymnasiumot vezetett. 1855-ben kápláni vizsgát tett Debreczenben és B.-Újfalun nyert alkalmazást; innét Révész Bálint mellé ment Debreczenbe segédlelkésznek; 1855-ben, szoboszlai Papp István halálával, a debreczeni tanács helyettes lelkésznek választotta meg. 1860-ban Tégláson lett rendes lelkész, 1866-ban pedig Nyiregyházán. A politikai mozgalmak megindultával a polgári egylet megválasztá elnökéül, ez egyletnek aztán könyvtárt szerzett és részvények útján emeletes házat építtetett. A társadalmi mozgalmakban is élénk részt vett. 1870-ben a nagy-kállói egyház meghívását fogadta el. Itt már visszavonúlt a pártmozgalmak vezetésétől és a mult századi alapon nyugvó rossz iskolákat szervezte. Elbetegeskedett, orvosainak tanácsára 1875 nyarán a miskolcziak meghívását fogadta el és 1876. ápr. 4. oda költözött. 1879. szept. 21. Tisza-Nána választotta meg lelkészének, hol 1886. máj. 20. meghalt.

A Császár Ferencz Divatcsarnokába (1853) Hernádvölgyi álnév alatt vidéki leveleket írt; czikkeket írt a Révész Bálint Egyházi Könyvtárába (1859-60. Jeruzsálem végnapjai, héber régiségi s történelmi tanulmány és u. ott vallásos költeménye, Husz János és Prágai Jeromos, Az önkény áldozatai, egyháztört. tanulmány s A dúsgazdag és Lázár, szenttörténeti ballada), a Nyír és utóbb a Tisza-Vidék cz. lapba (A nagy idők apró történetei, elbeszélés az 1848-49. időből, A kis főhadnagy, A hullák hídja, A hős dalárok, Fejér galamb fejér rózsa, A losonczi leány, Egy őrült nő története sat. E lapnak csakhamar egész szellemi terhe Gy. vállaira nehezült; a szerkesztő magyarul jól nem tudván, ő nézte át a kéziratokat, javította a lapot és hónapokig maga töltötte ki annak minden rovatát).

Munkái:

1. Imák és egyházi beszédek tára I. füzet. Debreczen, 1862. (Több nem jelent meg).

2. Magyar protestáns egyházi szónoklatok. Miskolcz, 1874-75. Két kötet.

3. Gyászbeszéd. Bpest, 1879. (Halotti beszédek és imák Szathmári Király Pál fölött. Többekkel együtt).

4. Magyar protestáns egyházi szónoklatok. Ünnepi, alkalmi, közönséges és gyászesetekre. III-IV. füzet. Új folyam 1. és 2. füzet. Miskolcz, 1883.

A Tiszavidéket 1870. jan. 3-tól május 2-ig névleg is szerkesztette.

Prot. Egyh, és Iskolai Lap 1879. 8. sz. 1886. 23. sz.

Görömbei Péter, A nagy-kállói ev. ref. egyház története. Sárospatak, 1882. 174. l.

Petrik Könyvészete.

Uj M. Athenás 498. l.

Debreczeni Prot. Lap 1886. 24. sz.